Az vagyok, aki megbámul éjjel az égen egy tündöklő csillagot, és nézi, hogy - hogy ragyog...
2009. augusztus 5.
Szabó Éva - Madárdal
Az ember magára marad,
ég nélkül, mint a madarak,
végül hullócsillagként
mélybe szédül.
Sem itt a földön,
sem a földön túl nincsen otthon,
hát eltűnik a horizonton.
*
