Boda Magdolna - Egyszer így lenne jó

*
Jó lenne egyszer olyan
természetességgel ébredni,
ahogy a nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva
ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva
a konyhába, a kávé illata
jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban
ne legyünk
éhesek önmagunkra
és a megszokottság
ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk,
bérletünk,
határidőnaplónk,
bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni
és senki se csodálkozzon
ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni
a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön
és megállni egy elárvult
vadrózsabokornál, nem elvárva
a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát, a szirmok
bársonyát.

Csak állni a szépség előtt, egy
idegen őszinte kíváncsiságával,
és kötni új barátságot a világgal
és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni
a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba
valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki
a föltört dió héját
nem dobja el, hanem vízreereszti,
mint kis hajót és
ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

Jó lenne egyszer a másnap
gondja nélkül
pihenni térni, hogy ne bizseregjen bennünk
a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.

Egyszer így lenne jó.