Engedj a virágokhoz, engedd, hogy szeressem őket,engedd fák tövében ülve csodálni, ahogy nőnek,
engedj apró hangyát lesni a fű között, meg szöcskét,
engedd magányosan várnom vadon mélyén az estét;
kutatni a bűvös forrást mennék a patakpartra,
barlangban búvó titkokért engedj a hegyoldalba;
versenyt szaladni a pipacsos mezőkön a széllel,
engedj napfényt s esőt lélegezni a falevéllel,
én a tölgy, a jázmin, a bodza lányaként születtem,
panelfalak között, városokban meghal a lelkem,
fel kell, hogy fedezzem az erdőt, a rétet, a tengert,
engedj azzá válnom, mivé válni a sorsom rendelt!
*