*
A folyó most a tengerhez ér,
a csónak visszafordul és
tétován megáll,
még gyönge illat csupán
a hajnali szél,
a sötét lombok közt
majd hangjára talál,
többé nem aratok és nem vetek,
a Hold áttetsző,
a felhők rejtelmes tusjelek,
rózsaszínt húz közéjük
egy rikoltó madár,
a hegy felől itatós pára száll,
ablakomból messze
kóborol a fény,
magányom serceg a
tollam hegyén,
ébred a világ, és én
talán meghalok,
játékos szellő,
majd hajtsd be az ablakot!