" S az ónszin égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó."
2009. augusztus 5.
Szabó Éva - Madárdal
Az ember magára marad,
ég nélkül, mint a madarak,
végül hullócsillagként
mélybe szédül.
Sem itt a földön,
sem a földön túl nincsen otthon,
hát eltűnik a horizonton.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése