Dénes László - Tűnődve s tétován ismét...

Tekintetét lesem: szent kergetőzés!
Sürög-forog, teát főz, száll a gőz és
csiklandozgat kacsintva, kacarászva,
Hazai kikötőt csempész a házba.

Már délre dongnak férfias harangszók;
Más játszma ez: haragszom rád s haragszol.
Tesz-vesz, duruzsol, szöszmötöl, elbágyaszt,
pohárnyi bor, mi feledésbe ágyaz.

Keményen fogja két kezem tavasztól,
Elűzve büntethetne, bár maraszt, jól
érezhetően birtokol személye.

(Ha már ifjan sok álmod elszalasztod,
Körülölel a rút közöny veszélye...)
Vigyázna rám, csak lépnem kell feléje -