Aranyosi Ervin: Újévi szonett

 

Minden Új év, csak egy újabb lépés
utadon mit itt jársz, lent a Földön.
Kísérjen öröm, és ne legyen kísértés,
láss át a jövőt még takaró ködön!

Keresd, kutasd, hogy mi is a te célod,
s az utazásod élvezd végig közben,
ne csak kívülállóként, teljesen legyél ott!
Lelked hadd fürödjön a tiszta, néma csöndben!
Álmaidat váltsd fényesen valóra,
használd hozzá élő képzeleted!
Legyen boldog minden megélt perc, s óra,
mit Teremtőd a léthez megadott neked!
Ha utadon majd a szeretet vezérel,
meglásd, a célhoz könnyen, repülve érsz el!

Minden Új év, csak egy újabb lépés
utadon mit itt jársz, lent a Földön.
Kísérjen öröm, és ne legyen kísértés,
láss át a jövőt még takaró ködön!
Keresd, kutasd, hogy mi is a te célod,
s az utazásod élvezd végig közben,
ne csak kívülállóként, teljesen legyél ott!

Lelked hadd fürödjön a tiszta, néma csöndben!
Álmaidat váltsd fényesen valóra,
használd hozzá élő képzeleted!
Legyen boldog minden megélt perc, s óra,
mit Teremtőd a léthez megadott neked!
Ha utadon majd a szeretet vezérel,
meglásd, a célhoz könnyen, repülve érsz el!

Happy Christmas!

 Boldog Karácsonyt kívánok, Aranyosfodorkának, Orsikának,

... és minden ide tévedő blogtársamnak!

Fésűs Éva – Csak ennyi

 Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.
Amit ma eltehetsz se sok,
– nincsenek garasos csodák, –
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.
Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.

Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj,

Aki szeret ugyanígy
 elindul feléd.

Kővári Tibor-Út a végtelenbe?

Nincs megérkezés, csak utak.

-állítják mások-

Szépséget a pillanat,

értelmet a változás mutat.

A rajtam porló időben

folyton megérkezésre vágyok.

Első hóesés - Gulyás Katalin (részlet)

 … Mert az első hóesésben

ezer tündér és manó

szállanak a téli szélben,

soha el nem lankadó

énekükkel hull a hó.

Zágonyi Mónika - Ősz a városban

 

Hűvösebb a szél, kabát ölel,s bár ragyog, szelíd a napsütés,jóleső a séta, húzz közel,este nézd, a város is mesés!

Száll a sok levél, zenél a lomb,s míg az utcazajba ringva cseng,s halkan azt sugallja, semmi gond,szívem álmodozva elmereng…

Csillogó eső s a lámpafény mennyi-mennyi brilliánst teremtúgy lebegve, mint a lágy szatén,s az hogy itt vagy, oly sokat jelent!

gryllus vilmos - Őszi levél

- Hova mész falevél?

- Oda, hova visz a szél.

- Honnan jössz falevél?

- Fa ágáról hoz a szél.

- Fázol-e falevél?

- Hideg bizony ez a szél!

- Szállj tova falevél!

- Röpülök, ha fúj a szél.

Paul Verlaine - Chanson d'automne

Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone. 

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure 

Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

Se csók, se csok :)

 Már a harmadik cetlin közlik, hogy felújítás lesz a házban. (10 emeletes, Zugló) Alattunk, felettünk, mellettünk...
Sokan vesznek vagy cserélnek  lakást, állandó a fúrás, faragás körülöttünk. Legnehezbb elviselni, amikor falakat vágnak, a beton vágása nagyon hangos.
Vannak otthon dolgozók is, amióta kényszerből divatba jött a homeoffice. Kénytelenek szabadságot kivenni  a zaj miatt időnként.
Nem haragszom a fiatalokra, talán még írigylem is őket, a saját jövőjüket szépítgetik.

 Ha az ember megöregszik, akkor már nem úgysem kap se csókot, se csokot.😕

Armageddon - 1

Halott kisfecskék az országúton :(

Rab Zsuzsa - Vaspántok

Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
- Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
akár az ócska pongyoláját -
Ha így szólnék -
ugye... bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a bottal kopogó
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tíz dekát
a "kicsit-hosszabb-lett" kenyérből:
- Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
nem számítottam rá. Fölösleges. -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék az útkövezőkhöz:
- Útkövezők!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
mert az erezetében
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
Engedjék meg, hogy elvigyem! -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
- Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddegélő nénikéhez:
- Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet,
 a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szívszélhűdését,
és hogy mivel ültette be a sírját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit írt föl, és mire, az orvos.

Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer - maga úgyis sokszor
fölébred -
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat ...
Ha így szólnék -
ugye, bolondnak tartanának?

Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szívünket.

Várnai Zseni - Öreg nő sóhajt

 

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhõkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

(1934)

Rab Zsuzsa - Kötés

Mert kell valaki, akihez beszélsz.

Mert kell egy másik: mások ellen.

Ne áltasd magad.

Ennyi az egész.

De ez - eltéphetetlen.

Szamaragolás, valamikor régen...

 Mallorcán, 1990 valahányadikán...

Én már nem emlékszem    a szamárra, de a  szamár még talán emlékezhet rám.

Ki tudja hányszor gondolt arra, -azon a rövidke úton  is,- hogy jobb lenne ha ledobna, és szaladhatna  a szabadság felé.

Legközelebb ilyen már nem  lesz, de ha arra járnék is sose vetemednék hasonlóra.

Inkább vinnék neki egy tál hideg vizet, és megvakargatnám a  feje búbját.

József Attila: Talán eltűnök hirtelen... (részlet)

Talán eltünök hirtelen,

akár az erdőben a vadnyom.

Elpazaroltam mindenem,

amiről számot kéne adnom.

---

Ifjuságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek.

Apa katona :(

 

Mészárosné Gárdosi Gabriella: Hangulat

 

Hajamba tűzni

megfesteni volna jó

virágot, nyarat

Halihó!

 

Haja is van, cicája is van...

 

Mi lesz velük???

 Közel száz ukrán menekültet tettek utcára Kocson egy új kormányrendelet miatt. 

 Több ezret meg más szállásokról, köztük kárpátaljai magyarokat is. Tegnap kezdték el kilakoltatni őket. 

 Kocson utcára tett emberek főként egyedülálló, többgyermekes nők, kárpátaljai romák, akik nem akarnak hazamenni. Ukrajnában embertelen körülmények között, sátortáborokban éltek az erdőben, a szeméttelepről étkeztek, a gyerekek nem jártak iskolába, a felnőttek többsége írástudatlan. Esélyük sem volt, hogy bekerüljenek a munkaerőpiacra.

Itt az elmúlt években elkezdtek beilleszkedni, a gyerekeiket iskolába, óvodába járatták, többen elhelyezkedtek és legalább négy órában dolgoztak. A támogatott lakhatás mellett családi pótlékot és létfenntartási támogatást kaptak, nagyjából hatvan-hetvenezer forintból éltek havonta, nem tudnak piaci alapon albérletet fizetni.

-------------------------------

Akik nem szorulnak rá, azokat milliókkal segíti a kormány a határon kívül. A szavazatok a  reményében.

Visz a vonat...

megyek utánad...

Tóth Árpád: Vizió a vonat ablakából

 

Fájt-é már szívetek a gyorsvonatban,

Hallgatva lágyan zúgó kerekét,

Át néma síkon, holdas alkonyatban,

Nézvén az ablak sötét keretét,

Min úgy tünik a táj át, tovafolyva,

Szeszélyes rajz, mit gyors kéz letörül,

Mintha bús művész bús vázlata volna,

Ki száz képet kezd, s egynek se örül?

 

És őriz-é a lelketek ily tájat,

Mely tovaszédült a vonat mögött,

De mégis emlék, s mégis egyre fájhat,

Bár múlt takarja, s messzeség, örök?

Tán tört íve egy híd vén vonalának,

Vagy egy idegen országúti hárs, -

Ránéztetek, s akkor sírt fel a bánat,

Fülkétekben a titkos utitárs...

 

Egy ismeretlen, bús kis állomásnak

Képét így őrzöm, vitt a gyorsvonat,

Azt hittem akkor, hogy öröm vár másnap,

Mely felzendíti rekedt sorsomat,

S künn messzi sík mélyült a végtelenbe,

Távol hegy rémlett, kettős, lomha kúp,

Mintha egy roppant teve púpja lenne,

S a holdat vinné, sárga, nagy batyut...

 

S egyszerre csüggedt, sötét karavánok

Búját küldte a táj, mit az éj rajzolt,

S oly céltalannak rémlett, amit várok,

Hogy szívem lüktetve lökte a jajszót:

"Ó, vágyam, vágyam, sivatag hajója,

Hová viszed fantasztikus batyúd?

Holdbéli kincsed? hisz régen homokba

Fúródott minden szép és boldog út..."

 

S szívemben itt van most is ferde rajza

Az éji látomásnak, s felremeg,

Ha kicsiny üdvért vaskorbácsu hajsza

Új útra vérzi fáradt lelkemet.

Ó, az az éj, nagy fekete lován

Lobogó, fehér felhőburnuszával,

Mint komor arab üget tétován,

S örök társam a Szaharákon által...

 

1917

 

Megy a Hold az égen...

 Tegnapelőtt este  igen  elcsavargott a Hold az égen. Nem odafent járt, hanem lejjebb, közel a Földhöz narancsszínű félholdszerű képében, de nem sokáig időzött, néhány óra múlva nyoma sem volt.

Tegnap este ugyanaz történt, mire eszembe jutott, hogy le kéne fotózni, már valahol Lajosmizsénél járhatott, picike folt se látszott belőle.

Ablakon át fényképeztem le, nem valami szuper a felvétel! Csak az ablak üvege miatt vannak a baloldali fénycsíkok. Az a kis fényes valami az égen egy repülő.

Nemzetközi macskanap van!

Antal Balázs: Az előszoba

 

Az előszobában lakik az érkezés.

Hosszú, vizes kabátja, sáros cipője van,

kalapja alól nyirkos arc figyel.

A küszöbön az indulás tanyázik,

az ő cipője tiszta, kabátja száraz,

kalapja itt még aligha van.

Kintről a kint mindig ráesik,

ahogy az érkezésre mindig a bent zuhan.

A kettő ritkán találkozik –

a találkozás a lépcsőházban lakik,

de beszűrődnek a hangjai.

A bentiek próbálják hallani, vagy nem hallani.

Az előszobában laknak a köszönő szavak,

ott lakik a szia meg a viszlát,
és ott lakik a ki az is, meg bejut rá a válasz,
az a válasz is, amire az ajtó zárva marad.

Falu Tamás: Öregszel

Vacsorád kenyér és tej,
Már a tyúkokkal lefekszel.
Esti imád mély sóhaj,
És azt érzed: öregszel.
S szeretnél hazamenni,
Hol gyerek voltál egyszer.
Szeretnél hazamenni,
Hol egyszer gyerek voltál,
De a vén utca eltűnt,
A ház is leomlott már,
Derékba tört az oszlop,
S elhervadt a folyondár.
Homlokodnak bús ráncát
Egy kéz mélyebbre véste.
Azt mondod csöndben: Holnap...
S félve gondolsz a vészre.
Pedig meghaltál tegnap,
Csak nem vetted még észre.

/ Facebook-ból ollóztam/

Az ötoldalas, chamonix-i üvegsétány

 

Az ötoldalas, chamonix-i üvegsétány Európa egyik legmagasabb látványossága, mely az Aiguille du Midi (3842 méter) tetején található, 1000 méteres magasságkülönbséggel. A látogatók egy zárt, átlátszó fülkében juthatnak el a teraszra, ami "a semmibe való belépés" benyomását kelti. Lélegzetelállító kilátás nyúlik Nyugat-Európa legmagasabb csúcsaira és a Bossons-gleccserre.

Parancs János: Egy vádaskodásra

Igen, ilyen vagyok csakugyan,
ilyen gyerekes és ilyen kegyetlen,
egyetlen kedves, jó szóra,
tétova simogatásra várva,
gyanakvóan és kétségbeesetten

még ma sem tudok nélkülük élni,
s ha már ilyesmit sem lehet remélni,
úgy végképp elzárkózom, s ha kell,
meg sem szólalok többé szégyenemben,
mert az élet így elviselhetetlen.

A sors bal keze...

 Már mindent ráküldtem, ami csak eszembe jutott!

- kés alá  küldtem 2x

- magas vérnyomást,

- pajzsmirigy alul működést,

- cukorbetegséget is kapott, kibírta!

- és a jobb szemére kapott makula degenerációt  még nem is említettem!

Mit küldjek még a vénasszonyra, nézzük csak:

Egy jó kis baloldali csípő fájdalmat, hogy menni se tudjon rendesen, ha isiász lenne belőle az külön jó...

Mire helyre patkolnák már régen alulról szagolná az ibolyát...

Fújj kánikula!

Pokolbéli nap volt a mai is!
 Nem tudom meddig tarthat ez a meleg, de sokáig már nem lehet bírni. Egész éjjel nyitott ablaknál alszom,  mégis folyik rólam  víz. Ma az Őrs vezér térre kellett mennem, a buszon jó hűvös volt, és nem is kellett sokat gyalogolni utána, de az a kevés is sok volt... 

Monkey flower

 Nekem sajnos nincs virágoskertem, bár sok növényem van a lakásban, de azok nem virágoznak. Zöldellnek, nőnek, így is szépek.

Hát...elugrottam a Himalájára, hogy én is hozhassak valami szépet. Szépet is, vicceset is...

A virág neve: Monkey flower

Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

A madarak nem számítanak?

Meleg, kánikulában   naponta töltöm fel  a madárkák itatóját friss vízzel. No, nem ilyen  jó kis stabil  iszoldájuk van, hanem csak 2 db, műanyag dobozka. Ezeket is minden reggel felfordítva találom, követ amit bele rakok, - hogy ne fújja el  szél- azt is kiteszik belőle.

Régebben tálkát, kis edénykét raktam ki nekik, de azt simán ellopták. Vélem, hogy a kutyák miatt teszik, hogy azok ne igyanak belőle, de az is lehet, hogy éppen a kutyusok isszák ki mindet. De, hogy a követ is kivennék, azt nehezem tudom elhinni!

Az emberek olyan gonoszak tudnak lenni!

-------------------------------------------------------

Itt iszogatnak, iszogathatnánk az  itteni kismadarak, ha másokat nem zavarná az ottlétük:

A fák alatti bokorba szoktam  berakni a vizesdobozokat.

Egykori bozótos helyén tündököl Felsőörsön az esti ködök kertje...

 Esti ködök kertje. Már maga a név is varázslatosan szép, ami azt sugallja, hogy egy különleges kertbe léphetünk. Itt a pirkadat és az alkonyat fényei úgy járják át a birodalom minden szegletét, amilyet ritkán láthatunk. A színek lágyak, amikor a Nap ébredő sugarai simítják a növényeket. Esténként pedig, amikor nyugovóra készül a Nap, és utolsó sugaraival fésüli a tájat, könnyed pára öleli magához a malomvölgyi erdőséget és a kertet, ahol a nyugalom és a béke honol.

Ha "végre" itt a nyár...

 Olyan meleg van, hogy már élni sincs kedvem!

:(

 

Pipacsküldetés...

 

Bogaras ...

 Nem csapom agyon a pókot sem, kirakom az ablakon.  Hadd keressen másik szállást magának.  A bogarakat se bántom, azoknak is csak egy életük van. Légy nagyon ritkán száll be az ablakon, lepkehálóval  meg lehet fogni. Poloska invázió itt szerencsére nincs. Néhány ha betéved , azokat megfogom és kitessékelem. Nem bántanak.

Csodálatos világ...

 

Kell egy ház...

                   Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam....

Rókakomák és az Ember barátsága...

 Ezek a rókák kölyök korukban magukra maradtak, majd ez a remek ír ápolta. És bár szabadon visszatérhettek a vadonba, úgy döntöttek, hogy vele maradnak - örökre.

/ Facebook-ból/

Négylábú jóbarátok :)

 A budapesti Noé Állatotthon Alapítvány egyik kollégája arról számolt be Facebook-oldalán, hogy a jó időt kihasználva túrázni vitt egy juhot, egy szarvast, két vaddisznót és négy kutyát.
A fotók tanúsága szerint az állatok rendkívül jó barátságban vannak egymással, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy más fajhoz tartoznak.

A Noé Állatotthon a legnagyobb Budapesten. 1992 óta végzik a bajba jutott, megkínzott, balesetet szenvedett állatok mentését – írják honlapjukon.

Közel 8 hektáros állatmenhelyük jelenleg közel ezer kutya, cica, malac, kecske, juh, strucc, nyuszi, tengerimalac, csirke, kacsa, liba, páva, vaddisznó, mosómedve, ormányos medve, borz, ló, póni, szamár, láma, díszmadár, galamb, varjú, teknős, és szarvasmarha átmeneti, vagy – sok esetben – végleges otthona.

Facebook-ból ...

A képen egy orangután látható, akit jelenleg a kihalás fenyeget, miközben kinyújtja a kezét, hogy segítsen egy geológusnak, aki a keresése közben beleesett egy iszapmedencébe. 

A fotós ezt írta: „Amikor az emberiség fogalma elhal, az állatok az emberiség alapelveihez vezetnek bennünket.”
 

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

Jevgenyij Jevtusenko: Akar-e Moszkva háborút?

 Akar-e Moszkva háborút?
Megmondja minden árnyas út,
kérdezd a nyírfát és fenyőt,
a csönddel áldott, tág mezőt,
a katonát, ki ott pihen
a nyírfa alján névtelen,
s az ő fiát hívd mint tanút:
akar-e Moszkva háborút.

Nem értünk hulltak el csupán
harcosaink, csaták sokán.
Hanem, hogy minden földeken
az álom boldog, szép legyen.
Hol lomb sziszeg, s plakát hunyorg,
alszol Párizs, alszol New York,
álmotok tán felelni tud:
akar-e Moszkva háborút.

Igaz, tudunk harcolni mind!
De nem akarjuk, hogy megint
tengernyi hős vérezzen el
gyászos hazai téreken.
Kérdezz meg minden jó anyát,
hallgasd meg hitvesem szavát,
s már szíved is felelni tud:
akar-e Moszkva háborút.

(Bede Anna fordítása)

Úgy gondoltuk, hogy nem akar.
Sajnos, tévedtünk....

Öregember kezeim...

 A minap rá kellett döbbennem, hogy »öregember«-kezeim vannak. Őszinte leszek, meglepett a felismerés. Annál is inkább, mert a kezeimet szinte egész nap, minden pillanatban látom.

Valahogy mégis csak most szembesültem azzal, hogy ráncosak és eresek lettek.

Össze se tudom számolni, hány forró csésze tea köré fonódtak ezek az ujjak, hogy mennyi mindent töröltek már a fenéktől a könnyekig. Volt olyan, hogy ezek a kezek kétségbeesetten kapaszkodtak olyan dolgokba, amiket már régen elvesztettem, reszkettek már félelemtől, szerelemtől, érintettek, fogták őket, sőt integettek is. Az enyémek, és igen, öregszenek. Ahogy én is.

Épp ezért mindent megteszek, hogy nyitva tartsam a szemem – hogy még csak véletlenül se mulasszak el egyetlen fontos pillanatot sem. És talán ez volt az oka annak is, hogy most lenéztem a kezeimre, és elidőztem rajtuk. Hogy aztán rájöjjek, pontosan olyanok, mint édesanyám kezei voltak.

" Ahogy öregszem...

... egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók."

~ Jean Cocteau ~

Pretty Woman...

 Emlékezetes pillanat ...

:)

Mindent megteszek, hogy én legyek az első...

:(

 Nem volt ideje megpimpósodni, alig nyílt ki, máris levágják a közterületesek .

Csupa pitypang !

Pitypangpihéken gyermeklelkem száll...