" S az ónszin égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó."

2024. szeptember 2.

József Attila: Talán eltűnök hirtelen... (részlet)



Talán eltünök hirtelen,

akár az erdőben a vadnyom.

Elpazaroltam mindenem,

amiről számot kéne adnom.

---

Ifjuságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek.

1 megjegyzés:

Orsi írta...

Kedvencem, nagyon régóta.