Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
2 megjegyzés:
Az az érzésem, Radnóti másféle éjszakát látott, amikor ezeket a csodás sorokat írta...
Aggodalomra mindig van ok, mindenkinek másra.
Megjegyzés küldése