"Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” (Emily Bronte)

2024. szeptember 2.

Szamaragolás, valamikor régen...

 Mallorcán, 1990 valahányadikán...




Én már nem emlékszem    a szamárra, de a  szamár még talán emlékezhet rám.

Ki tudja hányszor gondolt arra, -azon a rövidke úton  is,- hogy jobb lenne ha ledobna, és szaladhatna  a szabadság felé.

Legközelebb ilyen már nem  lesz, de ha arra járnék is sose vetemednék hasonlóra.

Inkább vinnék neki egy tál hideg vizet, és megvakargatnám a  feje búbját.

Nincsenek megjegyzések: