A Sas, amely a lelkedbe néz

Az első gondolat, amely minden bizonnyal átfut az agyadon a fénykép láttán, az, hogy vajon ez egy igazi állat-e? És a válasz igen. Ez nem csak egy igazi madár, amelyet hárpia sasként ismernek, hanem történetesen a világ legnagyobb sasa is, szárnyfesztávolsága több mint 2 méter! A félelmetes pillantása arra figyelmeztet, hogy légy óvatos és ne gyere közelebb.

A madár emberszerű szeme és hatalmas mérete, valamint királyi és mégis fenyegető póza valóban egy madárjelmezbe öltözött ember érzését kelti.

Boldog Karácsonyt!

 

Dömötör Tibor: Karácsony

 

Karácsonykor: 

Angyalok szállnak,

Híradást hoznak,

Béke jegyében,

Élet fényében,

Szentség lelkében,

Hívők hitében,

Krisztus képében

Földön jár az Isten. 

Karácsonykor:

Harangok zúgnak,

Szent igék szólnak,

Imádság szárnyán,

Szíveknek vágyán,

Zsoltárok hangján,

Szeretet hídján,

Bocsánat útján

Mennyben jár az ember.

Elekes Ferenc - Két lépésnyi melegért

Látod-e, tél jön megint,
hó-tollát fosztja a szél az égnek,
s a bundás gesztenyeárus
ott simogatja meleg edényét
az utcasarkon.

Valahol elveszett a Nap,
csak az útjavítók tüze ég
forró fekete hengerekben
fortyog a szurok,
s az emberek arra térnek
két lépésnyi melegért...

Van úgy, hogy bennünk is hull a hó.
Hosszú, emberi útjainkon
lobogó, szép szó is van elég,
de vajon a melegéért
lépünk-e mindég közelébb?

Baranyi Ferenc - Kifosztva

Elvették tőlem a Himnuszt,
csak mert elénekelték.
Torkukkal beszennyezték.

Elvették magyarságomat,
mert maguk magyarnak mondták.
S ha ők a magyarok:
testvérebb a török meg az osztrák.

Elvették játszó kedvemet,
mert silány alakításért
követelték a tapsot.
Aminthogy a tetszés jelének vették,
ha a közönség szisszent, felmorajlott.

Elvették az életemet,
mert ifjúságom szép sólyommadarára
rút kányák bélyegét sütötték,
miközben füstifecskének hazudták
a maguk egerésző ölyvét.

Most itt állok az ország ajtajában,
hol valaha kopogtatnom se kellett,
állok a küszöbön, semmit sem érzek,
mert elfeledtették velem, hogyan kell
megörülni a hazaérkezésnek.

Reményik Sándor - Télelő

Ez télelő, - sötétedik hamar,
Mindjárt homályba hull a kis szoba...
Megnyugtatóbb és ígéretesebb,
Ha valaki mellettem ülne most
És fogná erősen a kezemet,
Fülembe suttogva varázs-igét?

Nem. Kettőnek is sötét a sötét.

Ez télelő, - sötétedik hamar...
Ha most körüllengné e kis szobát
Mindenki, akinek szívére
Csöppentettem egy csöpp melódiát, -
Ha átölelne párás zuhataggal
Egy szivárványos visszhang-vízesés,
És kórus zúgná fülembe: remélj!?

Nem. Országoknak is éjszaka az éj.

Talán, talán ha betöltene 
Az akit most is csak hírből ismerek,
Kihez esetlen imát dadogok
És hatalmában félig sem hiszek,
Csak akarok, csak akarok...

Ha visszahozná mult novemberek
Tengeralatti advent-illatát,
Ha megtenné a képtelen csodát,
És olyan volna ez a délután...
Akkor talán, talán, talán

Fénybeborulna most is a szobám.
 / Pécs, 1928. november 14./

Baranyi Ferenc: Tudod-e, mit teszel?

 Mikor csalóra adod a voksod:
tudod-e, mit teszel?

Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:
tudod-e mit teszel?

Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
tudod-e mit teszel?

Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
tudod-e mit teszel?

Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
tudod-e mit teszel?

Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
tudod-e mit teszel?

Mikor mosolygod csak, ami sanda:
tudod-e mit teszel?

Mikor süketvak vagy készakarva:
tudod-e mit teszel?

Mikor nem hallod kételyedet meg
s nem nézed azt, mi kínos szemednek:
tudod-e mit teszel?

Ha tudod – sírig élj megvetésben.
Ha nem – megbocsát Isten.

De én nem.

Emily Bronte

 "Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.”  (Emily Bronte)

Iluh István: A semmi semmi-e

 

Gubbaszt a semmi kis veréb

Töpreng a semmi semmi-e

A csillagokat osztja szorozza

És nem megy szegényke semmire

Kellemes, laza vasárnap délutánt kívánok!

A szeretet menti meg a világot...

 

#

 

Bornai Tibor: Én nagyon szeretnék

 Én nagyon szeretnék egy rendes hazát,

egy kedveset, egy szerethetőt és lazát.

Ahol nem lophatják el senki álmait,

és ne nevessetek, nem vagyok ál-naiv,

de itt hevítik a rosszat és jegelik a jót,

soha nem késsük le a süllyedő hajót.

És semmibe veszik a gyengék igazát.

De ki akarja folyton szégyellni magát?

Én szeretnék végre egy rendes hazát.

Családi fotózkodás ...

 

N-Orbán István: Nérók korát éljük -részlet

Büntetésünk, hogy ismétlődik a

Történelem, hiába sírunk majd,

Nyomor lesz, öldöklés.

Ismét, meghalnak tán milliárdnyian,

Apokalipszis következik megint,

S ha el is jön egy megváltó,

Ki képzeli, hogy magára veheti

Bűneink zömét,

Nem lesz ki kihámozza

Bolygónkat a szemétből.

Le kell rombolni mindent,mit e

Modern Néró tesz,

Hogy írmagja se legyen,

S akkor kezdődik új,

Jobb élet a földön,

Egy megmaradó kies helyen.

Angyalok vannak közöttünk ...

 "Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is.

Ő maga sem tudja, hogy angyal.

Nem emlékszik rá.

Csak érzékenyebb.

Finomabb.

S bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengsztervilágban élünk, ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent.

Neki nem szabad.

Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, ő nem lehet az.

Mindenki gátlástalanul hazudik, ő elpirul. Nem engedi hazudni a "származása".

Egyszerű, romlatlan Lelkű emberek; jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek.

"Nem idevalók."

Emlékeznek még egy Erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal. Bár nem tanulták, nem is tapasztalhatták sehol - a vérükbe van írva.Tudják, hogy másokhoz jónak kell lenni, s bár roppant hátrányos manapság: tisztességesnek kell maradni.

Hogy angyallal beszélsz, azt onnan tudod megállapítani, hogy felelősséget érez érted. Nem prófétálni kezd, hanem vállal Téged - mert el kell számolnia Veled. Fontos vagy neki. Akkor is, ha egyszer lát az életében. S azt szeretné, ha ő is fontos lenne neked - akárcsak egy futó pillanatig."

Müller Péter

Orbán István - Apokalipszis II. (részlet)

 " S most mikor szelíd hangú

Örökösök ülnek Szent Péter trónján,

S a jólét és szabadság lengi be tájad,

Beborul az ég, másfelől jön a sötét,

S megint vér ömlik majd az utakon,

A folyóink holnap halált hordanak."

Mosolygó domboldal - Oregon államban

 Az amerikai Oregon államban különös ajándékban részesülnek minden ősszel azok a sofőrök, akik a 18-as úton haladnak el. Egy hatalmas fejecske mosolyog le rájuk ugyanis a domboldalról.

A ragyogó mosoly a Hampton Lumber cégnek köszönhető, aminek vezetői, miután kitermeltek egy adag fát, úgy döntöttek, hogy a helyükre egy korán színeződő lombú fajt ültetnek fej alakban. A 2011-ben alakzatba ültetett fákat örökzöldek veszik körbe, így a hamar sárguló levelű növények kiemelkednek közülük. Mintha egy óriási emojit látnánk a Grand Ronde és Willamina közötti útszakasz mellett.

Barátság - 2

Rainer Maria Rilke : Őszi nap

Uram: itt az idő.
Oly hosszú volt a nyár.
A napórán fektesd el hosszú árnyad

s engedd az orkánt a pusztára már.

Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz,

adj nékik még két délies napot,

hogy belük napfénytől lenne édes,

míg a tüzét borrá változtatod.

Kinek nincs háza, annak sose lesz tán,
ki egyedül van, egyedül marad,
hosszú leveleket ír és olvas eztán,
vagy bús allékban járkál hallgatag
s bámulja a fakó napsugarat.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Jevgenyij Jevtusenko - Akar-e Moszkva háborút?

Евгений Евтушенко    Хотят ли русские войны?

Хотят ли русские войны?
Спросите вы у тишины
над ширью пашен и полей
и у берез и тополей.
Спросите вы у тех солдат,
что под березами лежат,
и пусть вам скажут их сыны,
хотят ли русские войны.

Не только за свою страну
солдаты гибли в ту войну,
а чтобы люди всей земли
спокойно видеть сны могли.
Под шелест листьев и афиш
ты спишь, Нью-Йорк, ты спишь, Париж.
Пусть вам ответят ваши сны,
хотят ли русские войны.

Да, мы умеем воевать,
но не хотим, чтобы опять
солдаты падали в бою
на землю грустную свою.
Спросите вы у матерей,
спросите у жены моей,
и вы тогда понять должны,
хотят ли русские войны.

1961 г. 

------------------------------

Akar-e Moszkva háborút
 /Garai Gábor fordítása/

Akar-e Moszkva háborút?
Megmondja minden árnyas út,
kérdezd a nyírfát és fenyőt,
a csönddel áldott, tág mezőt,
a katonát, ki ott pihen
a nyírfa alján névtelen,
s az ő fiát hívd mint tanút:
akar-e Moszkva háborút.

Nem értünk hulltak el csupán
harcosaink, csaták során.
Hanem, hogy minden földeken
az álom boldog, szép legyen.
Hol lomb sziszeg, s plakát hunyorg,
alszol Párizs, alszol New York,
álmotok tán felelni tud:
akar-e Moszkva háborút.

Igaz, tudunk harcolni mind!
De nem akarjuk, hogy megint
tengernyi hős vérezzen el
gyászos hazai téreken.
Kérdezz meg minden jó anyát,
hallgasd meg hitvesem szavát,
s már szíved is felelni tud:
akar-e Moszkva háborút.

Paul Verlaine, Chanson d'automne

Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Bercent mon coeur
D'une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure

Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Bercent mon coeur
D'une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure

Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

Wass Albert: A szív

Nézted már a Szent-Anna tó vizét?

Milyen titokzatos, milyen sötét.

Semmit se látsz,

csak olykor egy-egy furcsa csillanást,

amint ezüst halak

suhannak mélységein át…

De olykor hírtelen

jön valami eltévedt sugár,

zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,

s a mélynek vége nincs sehol, sehol…

Olyan a szív is,

mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.

Elnézed néha: Zörgő kis doboz,

furcsa, lecsukott.

Hogy mikor, nem tudod:

de néha jön egy bomlott pillanat,

kitárul a mély, olyan szörnyű mély,

hogy előtte szédülve megállsz,

s imádkozol: Miatyánk, Szerelem

szenteltessék meg a Te neved…

Nézted-e már tavaszi napsugárban

a Szent-Anna tó haragoszöld vizét?

Nézted már a kedvesed szívét?

Lights in the rain

Autumn palette ...

 

           

 

Az ősz, egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.-

     -  Albert Camus -

A világot a szeretet élteti tovább...

Kökèny Éva: Nyárutó

 Eltelt hát a nyár,
úgy elfutott
június, július,
s a csillagokat:
Szent Lőrinc könnyeit
hullató augusztus!
Ti gyors napok
naptáramból
úgy elosontatok,
mintha sosem
lettetek volna ott.
A fa alatt az asztalon
egyre több lehullt levél -
s én újra faggathatom
a rám köszöntő őszt:
szövi-e, fonja-e körém
az árnyát,
ellopja-e egemről
a nap lángját
megtöri-e szememben
a hold sugarát?

Csak forog, csak forog ...

Aranyosi Ervin: Ölelj meg egy fát!

  Tudod, a fák oly különleges lények!
  S tán úgy hiszed, önmaguk miatt élnek?
  Nem így van, tudd meg, sokkal többek ők,
  az emberek általuk tölthetők!
  Ha úgy érzed, hogy energiád fogytán,
  ha lelked fáradt, s jobb létért nyafog tán,
  vagy napod nyűggel, sirámmal van tele,
  s lelkednek nincs egy  vidám reggele…
  Ha meggyötörtek éjszakai álmok,
  ha világodban helyed nem találod,
  ha elfáradsz a rút hétköznapoktól,
  beteg lelkedre, egy fa lehet a doktor!
  Ilyenkor egy fát átölelni kéne,
  s nem nézni azt, hogy fiatal-e, vén-e, 
  csak hagyni, hogy a dolgát megtegye,
  a negatív energiádat elvegye,
  s töltsön fel téged jó energiákkal!
  Ölelés közben beszélgess a fákkal!
  Gyógyítsd a lelked napról napra hát,
  ölelj magadhoz minden nap egy fát! 

Ördögszekér ...

No comment :)

 

Május az esküvők hónapja ...

Töredék

 Tudom, a vonat nagyon-nagyon messze vitt

pedig a szívemhez szeretnélek szorítani néha.

Pereg az idő, pereg. Az ember beleszédül.

Bizonytalan a perc mosolyod mankója nélkül.

Szépségvereny a tyúkudvarban...

 Facebookból hoztam át ide  a kapirgálókat.💚

A fák is tudnak szeretni...

Két fa áll közel egymáshoz a járda mellett. Kopasz mind a kettő, levéltelenek mint a legtöbb fa télvíz idején. Egyformának tűnnek,  pedig az egyikben  talán  élet sincs, csak erős gyökerei tartják állva még. Az idei tavaszon  nem zöldült ki, nem is rügyezett.

A másik fa ép, egészséges. Zöld leveles ágaival  átfonta a kiszáradtat is, leveleivel beborította, úgy nézzen ki mintha az is élne. 

Csak ki ne vágják mellőle!

---------------------------------

Eltűnt a kiszárdt  fa, kivágták. Már nem segített rajta semmi. 😥

A Donát úton nyílnak már az orgonák...

A Donát úton nyílnak már az orgonák,
a május újra száz csodát igér.
De jó is lenne álmodozva várni rád,
és el nem válni többé semmiért.
Kacagva bátran jönnél felém a napsugárban,
mint akkor régen, a nagy szerelmünk idején.
A május illatát csak nékünk ontanák
a Donát úti nyíló orgonák.

Mit ér a május, mit ér a nyár, mit ér a csillagos ég?

Ha nincsen senki, aki vár, kinek a szíve a tiéd.

Bocsásd meg, kedves, ma énnekem, hogy újra jelentkezem,

láttam az első orgonát, oly nagyon fáj a szívem.

A Donát úton nyílnak már az orgonák,

a május újra száz csodát igér.

De jó is lenne álmodozva várni rád,

és el nem válni többé semmiért.

Kacagva bátran, jönnél felém a napsugárban,

mint akkor régen a nagy szerelmünk idején.

A május illatát csak nékünk ontanák,

a Donát úti nyíló orgonák.  

Sík Sándor: A sírásról és a nevetésről

Ma más vagyok, mint tegnap voltam.
Valami nagy széltől sodortan,
Ma megbotoltam.

Amikor újra egyenesre keltem,
És amikor magamba néztem,
Csupa csodára leltem.

Gonosz szél, rossz tavaszi szél!
Mióta lelkemre leheltél,
Bennem két ember él.

Mióta veled versenyt fütyörésztem,
Azóta más lett a sírásom
És más a nevetésem.

Mióta ma a napba néztem,
Azóta nevet a sírásom,
Azóta könny van minden nevetésben.

És most már sírni nem merek,
Mert félek a torz kacagás arcától,
Hogy vigyorogva rám mered.

És nevetni is elfeledtem.
Jaj, hiszen sírtam, mikor nem akartam,
És minden sírt, mikor nevettem.

Nagy csoda ez, hogy két lélekre váltam.
A régi lelkem még most is piros,
Hisz hajdan a hajnalban jártam.

A másikon nagy, sűrű fátyolok.
Minden lépésem egy nehéz csoda,
S minden titok.

Jurij Alekszejevics Gagarin emlékére

2022.04.03 --- Magyarország választ...

 Akármelyik párt is nyeri, én már nem bánom. Csak béke legyen!

2022.április 03.

 

:(

 "Sírt az ajtóm. Csöndben belépett 

Valaki és nevetett,

Valaki, kiért sokat sírtam

S akit halottan is szeretek." 

(Ady Endre)

Egyszer volt, hol nem volt ...

 

Hamvas Béla : Isten tenyerén ébredtem

 

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni

Sirályokat felette felhőkkel táncolni,

Láttam a békét az emberek szívében,

Láttam az erdőket fürödni a fényben.

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,

Láttam az embert, és láttam a zenét,

Láttam a földet szeretetben élni,

Láttam a csöndet a széllel zenélni.

Láttam Istent amerre csak néztem,

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,

S az Ő hangján szólt hozzám a szél,

Mint anya, ki gyermekének mesél,

Millió apró tükörben láthatod magadat,

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

Tóth Árpád - Augusztusi égbolt

 Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? – a cirpelő mezőn
Álltunk, s szemednek mélyén elveszőn
Csillant egy csillagtestvér fény… be szép volt!

S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,
– Szelíd, ezüst kar – s átölelni jön,
Emelni lágyan, véle lengni fönn,
Hol égi súlyt az éther könnyedén hord…

S a sóhajunk, a fájó földi sóhaj
Szivünkből úgy szállt, mint finom homok
Szitál alá a tűnő ballonokról,

S ajkad lezártam egy oly hosszu csókkal,
Hogy addig mennybe értünk, s angyalok
Kacagtak ránk az égi balkonokról…

Garai Gábor : Az ács a fiához

 -Te ítélni fogsz majd!- Én csak a munkám
végzem, a sorsom törvénye szerint:
hántom a fát, fejemre por kering,
nem glória;  s ősz gondok hava hull rám.

Hogy ölben vihettelek ki a vészből,-
nekem volt jó, föl nem hánytorgatom.
Küzdök, s híreid békén hallgatom
óvnálak bár a kínzó küldetéstől ...

Te és anyád - ti majd fénylőn megálltok
az időben; engem fakó halál fog
föloldani a nyers föld sóiban:

de addig üzenem - ha tán felednéd-,
hogy e földön is van apád neked még,
s hogy te vagy az én egyetlen fiam.

1964

Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha éppen az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva megint betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül

/1964/

Figyelve vagyunk !

Itt nem havazik sose?

 Nálunk, itt Zuglóban 1 centi hó sincs. Ezen  télen egyszer volt valami kis dérszerű fehérség reggel, az is hamar eltűnt.

A nekünk járó hó átment  a görögökhöz és az arabokhoz...
Szél fúj, majd kitöri a fákat az udvaron!

B.Radó Lili: Fogócska...

Egy pillanatra, Uram, Isten,

egy pillanatra engedj pihennem!

Minek e hajszás, szívszorító,

véres játékban benne lennem?

Elfáradtam e nagy fogócskán,

Uram, úgy únok felnőtt lenni,

engedj egy kicsit visszamenni

húsz év elottre, kisgyereknek,

sírni, amin a többi sírhat,

s nevetni, amin ők nevetnek.

Uram lásd, sohse voltam boldog,

nézz le egyszer ezer sebemre,

amit szivem helyében hordok.

Simogass engem síma kézzel

s mert hangom halk s az űrbe vész el,

Te szólj helyettem a fogóknak:

ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,

hajszás Harc és ezernyi Verseny,

gyötrött Dalom, sok véres Versem,

Féltés, Gond, ájult Szerelem,

ne játsszatok többé velem,

nem ér a nevem.

Kiállok a sorból.

Exek és szeretők - romantikus vígjáték

 Eva (Julia Louis-Dreyfus) élete majdnem tökéletes. Szereti a munkáját és sikeres is: kiválóan masszíroz. De egyedül neveli a lányát és hamarosan teljesen magára marad: a lánya hamarosan kollégiumba költözik. Még szerencse, hogy megismerkedik Alberttel (James Gandolfini), aki vicces, kedves és szintén magányos. A folytatás logikus: összejönnek és élvezik az új szerelmet egy egészen rövid ideig.

Mert Eva túl sokat beszélget a kuncsaftjaival és egyikük, Marianne (Catherine Keener) folyton a volt férjét szidja. Ami mulatságos, de csak addig, amíg a masszőr rá nem jön, hogy az új pasija és Marianne régi férje ugyanaz a személy. És nem tehet róla, kezdi a másik nő szemével látni a férfit: tohonya, lusta, hájpacninak. Pedig előbb-utóbb muszáj döntenie, hogy kinek hisz: a saját vagy valaki más szemének. 

Once - Ír filmdráma

A Fiú utcazenész, aki Dublin utcáin nappal slágereket, éjjel a saját számait énekli. A Lány cseh emigráns, aki alkalmi munkákból tartja el magát. A Fiú az apjával él, bedolgozik annak porszívójavító műhelyében. A Lány az anyjával és a kislányával él. A Fiút nemrég hagyta el élete nagy szerelme. A Lány nemrég hagyta ott a férjét.

 Egy nap a Lány megáll a Fiú előtt az utcán és önfeledten hallgatja a zenéjét. Ő is zenész, de nincs pénze zongorára, ezért egy hangszerboltba szokott bejárni, ahol megengedik neki, hogy zongorázzon. A Fiú elkíséri oda és ahogy eléneklik az első dalt együtt, egy láthatatlan, de annál erősebb kötelék alakul ki közöttük. 

A Fiú minden vágya, hogy felvehesse a számait és szerencsét próbáljon Londonban. A Lány segít neki.