" S az ónszin égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó."

2022. május 21.

Töredék

 Tudom, a vonat nagyon-nagyon messze vitt

pedig a szívemhez szeretnélek szorítani néha.

Pereg az idő, pereg. Az ember beleszédül.

Bizonytalan a perc mosolyod mankója nélkül.


Posted by

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)