"Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” (Emily Bronte)

2021. augusztus 26.

„Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él.”

Posted by

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)