Macskafül

      Kilátszik két macskafül, alatta egy macska ül...

Benjámin László: A hóesésben

Késő éjjel mentem haza a hóesésben,

kívülem egy lélek se járt már a Béke téren.

De nem! A téren két szerelmes állt összebújva,

hajukat a goromba évszak hóval befújta.

Ölelték egymást önfeledten, nem vették észre,
nem néztek hóra, szélre sem, csak egymás szemébe.

Fehér volt már a tér egészen, de körülöttük
kör támadt, – a hulló pihéket felfogta testük.

Szerelem, ifjúság varázskörében álltak;
tovább siettem, meg ne törjön a szép varázslat.

Kívántam nekik ott magamban sok földi szépet,
s hogy életük ne háborítsák haragos évek.

És akkor is így nézzenek még egymás szemébe,
mikor a tél végképp befesti hajukat fehérre.

Reményik Sándor - Én a szívemet...

Én a szívemet szétszakítottam
Ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
És csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem, hogy minden darab új egész,
S akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
E balga, szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget, mint a kereszt,
Én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát,
S cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által,
S fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
És nem jutott az egész senkinek. 

Karácsonyi történet ...

Vecsei Miklóstól hallottam ezt a történetet, én csak kéretlen takács módjára fontam - szőttem össze  szavait...

---------------

"Pár évvel ezelőtt történt, most beszélek róla először...

December 24-én, éppen munkaidőm vége felé jártam. Már besötétedett, fáradt voltam és nyűgös. Várt otthon is tennivaló bőven a Szentestéig, valami élelmet is kellett volna vásárolni, reméltem hát, hogy nem történik semmi az utolsó percekben, és hamarosan leléphetek

Éppen pakolásztam el a cuccaimat amikor megszólalt a kapucsengő, és közölték: egy kismama vár a portán. Pár napos gyermekével kiadta a kórház, és mivel erdélyi, nem tud hazamenni a gyerekével együtt. Útlevél stb...kell a kicsi részére is. Hát most itt van, segítséget kér, hová menjen az éjszakába?

Összerándult a gyomrom, és nagy lemondó sóhajjal elindultam a portára, megnézni ki-mi is vár rám odalent.

A kismama igazi volt, a baba is. Karocskák nyúltak ki a szegényes csomagból, az agyonfagyott édesanya felé.Nincs mese, itt bizony azonnal segíteni kell, meleg szállásra, meleg ételre van szükség, de minél hamarább! Gyors telefonálgatás kezdődött, mígnem az egyik elviselhető hajléktalan szállóban ki tudtak üríteni egy kicsike szobát a bajbajutott részére. A szállón karácsonyi volt a hangulat, már amennyire egy ilyen szállón az lehetséges. Teli bendővel beszélgettek, kártyáztak, fújták tele a levegőt olcsó cigarettáik füstjével az ott lévők...

Az órámat nézegettem, dühös voltam, hogy olyan lassan halad minden, nagyon akartam, hogy túl legyek rajta, és mehessek hazafelé. Pedig már csak percek voltak hátra, pár adat bediktálása, és egy aláírás a kismama részéről.

A kismama segélykérőn körülnézett, kinek adhatná oda a kicsit, hogy szabaddá tudja tenni a kezét.Rám nézett, majd a borostás, szakadt ruhás hajléktalanokra - akik összébb szorulva helyet adtak neki - és elindult feléjük. Olyan szerető gyöngédséggel tette egyikük karjára a babát, mint valamikor maga Mária tette Kisjézuskáját a pásztorok kezébe...

A pillanat ledöbbentett, és megszégyenített!

Én, a jóember, a hívő és tiszta ember elhúzódtam, igyekeztem lelépni, és túl lenni minél előbb ezen a procedúrán, futottam, szaladtam volna már hazafelé. Mindezt, ez az egyszerű asszony megérezte, ezért ösztönösen inkább a hajléktalanokhoz fordult, akikben több szeretetet és megértést remélt ápolatlanságuk, durvaságuk és kopott gúnyájuk ellenére. Elköszöntem, minden jót kívánva, és égő fülekkel léptem ki az utca hűvösébe...

Lám, milyen hamar el tud bukni az ember, milyen gyenge is olykor mikor az embersége próbára tétetik.Hétköznapi történet? Meglehet, de gondoljunk csak bele, hányszor nem vesszük észre magunk körül azokat, akiknek segítségre van szükségük...

Ami 2000-akárhány évvel ezelőtt Betlehembe megtörtént, az napjainkban is megtörténhet, lám itt volt rá a példa.

Készek vagyunk-e mindig arra, hogy ezeket a pillanatokat észrevegyük?"

:)

 

Barátság

 Ennek a kéznek a tulajdonosa "Barátság" címet adta a fotójának.

Jenny Joseph: Csak szólok

Ha öregasszony leszek, lilát fogok hordani
Piros kalappal, ami nem illik hozzá és nem is áll jól. 

Brandyre és nyári kesztyűre költöm a nyugdíjam,
És szatén szandálra, de azt mondom, vajra sem telik.
Simán leülök a járdaszegélyre, ha elfáradok
És a boltban felfalom azokat a kis kóstoló falatkákat,
és megnyomom a vészcsengőket
És végighúzom a botomat a kerítéseken
És bepótolom, amit kihagyott az a józan fiatal lány
Papucsban csoszogok kint az esőben
És leszedem mások kertjében a virágokat
És megtanulok hegyeset köpni. 

Akkor már hordhatsz szörnyen ronda felsőket, elhízhatsz,
Betolhatsz egyben három kiló kolbászt
Vagy ehetsz egy héten át csak kenyeret savanyú uborkával
És tollakat és ceruzákat és söralátéteket
és más izéket gyűjthetsz mindenféle dobozokban. 

De most még olyan ruhákat kell hordani, amikben nem ázunk bőrig
És kifizetni az albérletet és nem káromkodni az utcán,
És persze jó példát mutatni a gyerekeknek,
Vacsorára hívni a barátokat és elolvasni az újságokat. 

Várjunk… nem kellene gyakorolnom egy kicsit már most?
Hogy az ismerőseim ne boruljanak ki és ne lepődjenek meg túlzottan,
Ha hirtelen öregasszony leszek és lilát kezdek hordani. 

(Molnár Adél fordítása)

Macska házikó

👿

 

Márton Károly - Mint koldus

Mint koldus a sarkon,
Üres kalappal várom,
Hátha beledobják
Eltűnt ifjúságom.

Csukás István: Dér

 Könnyű sóhajként száll a dér.
Nézem az ablakon át: minden fehér.
Fagy köszörüli a fák ágait,
vén varjú tócsát lékel, rebbenti szárnyait.
Gőzölögve lovak jönnek, habzó
párájuk csomósodik. Hullni kezd a hó.
Jó így nézni a fűtött szobából,
hogy fürtökben hull a hó a fákról,
az ál-lombtól tömődött bokrokat,

s tudni, hogy ott majd rügy izzik,
fakad,
s érezni, hogy veled vagyok, veled,
hiába önt a tél új üveglapokat:
sikamlós reggeleket.

Facebookon olvastam:

 Amikor a gyereked felszáll egy Európa felé tartó gépre, és visszaútra már nem lesz jegye, ne sírj. Minél hamarabb történik ez, neki annál könnyebb lesz gyökeret eresztenie.
Magyarországot megfojtja a gyűlölet, amitől, ha ott élsz, nem tudsz szabadulni.

- Kegyetlenül igaz!

Reklámok villognak ...

Susanna Tamaro - A gyávaságról...

"A gyávaság, tudod, olyasmi, amiért öregkorában fizet meg az ember. Csak akkor kezdünk visszagondolni azokra a dolgokra, amelyeket megtehettünk volna, de nem tettünk meg. A saját, nyugodt biztonságos életünk egyszer csak végeérhetetlen ürességnek, veszteségek sorozatának látszik. Annyi minden lehetett volna, de semmi sem lett. Most már tudom, a szerelemhez erő kell. Bátorság kell hozzá, hogy szeretni tudjunk."

Dancing with the Stars

Malőr ...😏
 

World Diabetes Day

 

Őszidőben ...

 Szép őszi nap volt...

Reggel még ködös, ám mire útnak indultam kisütött a nap is.
Röpködtek,  keringtek a lehullott falevelek, vitte őket a szél szerteszét.
Felkapta, meghintáztatta ...
 Nemsokára, esőtől eláztatva, úgyis hamar vége lesz a hancúrozásnak.

Szépen sütött a  nap, elviselhető fényétől, és melegétől megszépült a délelőtt!

Élni szeretne még ...

Mindazokért egy-egy gyertya égjen....

 Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Lépcsők

 

Somlyó Zoltán - Kései szerelem

 

Kései szerelem… Fűlik a kályha

pirosra.

Valami szigorú kéz állítja a váltót

tilosra…

Szél űzi az illatot… Szemembe könny lila

fátyla.

Szégyenbe szakad, ki a csókot, a késeit

vágyja!

Kezedre vérfoltot rajzol a bűnnek

ecsetje.

Te vagy a mardosó vád! Te a sorsod

esettje!

Ezerszer átkos a vágy, ha a vér szele

megvert!

Kései szerelem koldússá teszi az

embert…

New York Central Park Conservatoire garden szökőkútjai...

Ősz húrja zsong...

Októberi telehold...

 

Esik eső...

 Esik eső, szakad,szakad,
Szeretnélek, de nem szabad.

Te is tudod, tudom én is,
Nézzük egymást mégis, mégis.

Törvény,szokás, szabott szabály,
Ajtó,asztal, ház a határ.

Te is tudod, tudom én is,
Várjuk egymást mágis, mégis.

Beborul,és kinyil az ég,
Minden éjjel megyek feléd.

Te is tudod, tudom én is,
Messze vagyunk mégis, mégis.

Fjodor Tyutcsev - A szép őszi estében

 

Fjodor Tyutcsev : A szép őszi estében 

A szép őszi estében valami titokzatos és megható varázs van. A fák rikító, szilajszínei, a harsányrőt lomb a halk hervadásban, 

a komorodó, fáradt föld felett a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,a le-lecsapó borzongó szelek, 

melyek mögött már tél sejlik s vad orkán: mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt élet szelíd mosolya, búcsúfénye - az, amit embernél úgy nevezünk, hogy: a fájdalom fenséges szemérme.

/Szabó Lőrinc fordítása/

Szavaztam...

 Leszavaztam, Dobrev Klárára tettem az X-et.  Az Örs vezér téren állt a sátor, a Gomba oldalán.

Hazafelé úgy rázott a troli, minth földúton  jöttünk volna! 😕 

Minden aranysárga itt...

 Mai, koraesti felhős égbolt, aranysárga felhőkkel. Eleredt az eső is, szépen, csöndesen. Mintha  apró aranyszínű gyöngyök hullottak volna milliószámra. Gyönyörűségesen szép volt, békés, megnyugtató.

Kepes András

 

Kamarás Klára - Őszi illúziók

Ősz van megint, lehulló levelek 
varázsát nézem. Szívem megremeg.

Sodorja szél, aztán a földre hull,
de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet,
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt avart rugdosva lépkedek.

Tőlem panaszt ne halljon senki.
Amíg van út, tovább kell menni.
Avart rugdosva? Foszló álmokat
számolni? Évet, hetet, napokat?
Mérlegre tenni, hogy mit értem el?
Nem érdemes. Az idő másra kell.

A meglévőnél százszor többet ér
az, ami csak a képzeletben él,
mert álmaidban mindig visszajár,
mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi csend, mint szálló csöpp levél,
utánakapnál, több a semminél...
Kérdezheted, csak álmodban felel.
S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd!

Hajnaltájt megszorítja torkodat...

Kérdés önmagamhoz...

Hol az a lány, aki szalad a szíve után?

Hol az a lány? Nem is létezett soha talán.
Hol az a lány, talán a reményei ravatalán?
Hol az a lány, mi ütött sebeket az akaratán?
Hol az a lány?

Ő egy idegen arc, ami rám néz a szoba falán.
Hol az a lány? Kinek napfény volt a mosolyán?
Hol az a lány, talán a reményei ravatalán?
Hol az a lány, mi ütött sebeket az akaratán?
Hol az a lány?

Hol az a lány, aki ment csak a szíve után?
Hol az a lány, kinek napfény volt a mosolyán?
Hol az a lány, aki a tisztaság volt, hol az a lány.
Hol az a lány, mi ütött sebeket az akaratán?
Hol az a lány?

Látod, mennyire igazak az álmok?
Látod, lassan már magad se találod!

Ő voltam én, én lettem ő.
Kérdőre vonsz, elmúlt idő.
Kérdően néz egy kép felém,
El sem hiszem: mi voltam én…

Hol az a lány, aki szalad a szíve után?
Hol az a lány? Nem is létezett soha talán.
Hol az a lány, aki a jót kereste csak igazán?
Hol az a lány, az, aki valamikor tiszta szívvel
Indult el a megálmodott boldogság után…

CN Tower Torontóban

A torony távközlési célokat is szolgál, ennek érdekében 338 és 553,3 méteren antennákat helyeztek el.

A toronyban 4 kilátószint látogatható. 342 m-en a Glass Floor (magyarul Üvegpadló) és az Outdoor Observation Deck (Külső kilátó/megfigyelőterasz). Utóbbin megtapasztalhatjuk az időjárást ebben a magasságban, míg az előbbiben bátorságunkat tehetjük próbára a 6 cm vastag, kb. 100×130 cm-es üveglapokon lépkedve. 342 méterrel a föld fölött lehet sétálni vagy kúszni, vérmérséklettől függően. Bátran ki lehet próbálni, réteges, edzett üveg, amelyet rendszeresen teherpróbának vetnek alá és évente cserélnek.

346 m-en található a Horizons Café alkalmi étkezésekre és az 'Indoor Observation Deck' ('Look Out' szint), ahová 58 másodperc alatt visz fel a lift. 351 m-es magasságban helyezték el a gömb alakú, forgó éttermet. Az itt étkező vendégekkel a padló 72 perc alatt körbefordul, hogy zavartalanul élvezhessék az alant elterülő város és az Ontario-tó látványát. Az étteremben közel 500-féle kitűnő bor között válogathatunk. Szintén itt találhatjuk az 'Art Gallery of Onto'-t, ahol emléket vásárolhatunk.

A 447 méteres magasságban lévő 'Sky Pod'-ba külön lift visz fel, külön jegy ellenében. Innen látható a várost körülvevő régió, tiszta időben a látótávolság 160 km is lehet (a Niagara-vízesést is láthatjuk). 

Valahol Torontóban ...

Elakad az ember szava, amikor a CN ablakán kitekintve a  a 40-50 emeletes épületek tetejét látja ...

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok...

 

Esik is, meg nem is...

 

Reményik Sándor: Őszi csodák

Ülve a karosszékben,
Ma legelőször néztem
Szemközt az utcasort.
A tekintetem rátévedt egy fára:
Nini még most sem sárga.
Zöldnek tartotta meg
Szép reménység-ruhában
Az, aki megtarthat mindeneket.
És én is élek,

És én is élek

S megvannak mind, akiket szeretek.
S e nekem-láthatatlan tündér-őszben
Eljönnek hozzám az őszi csodák:
Másodszor borulnak tündér-virágba
S hoznak pici, fanyar, fura gyümölcsöt
Az almafák.

S a drága földön, nem is olyan messze

Másodszor érett meg most a cseresznye,

Az elnyílt őszi-kikerics helyén,

Őszi bánat és lila gyász után,

Októberi dombok oldalain

Pompázik a tavaszi kankalin.

Rügyet bont minden ág

S belőlem is szinte nap-nap után

Kihajt egy vers-virág.

S ki tudja még mi lesz?

Lehet, hogy a közelgő karácsonnyal

Zúgni fogok erdőkkel egyetemben

Lombkoronás, orgonás áhítattal.

Ülve a karosszékben,

Ma legelőször néztem

Szemközt az utcasort.

Az utcasor felett

Egy színes felleget.

A szemem újból rátévedt a fára.

A reménységben megtartatott fára, –

S akkor gáttalanul,

Feltarthatatlanul,

Elbírhatatlanul

Robbant ki szívemből a hála.

Várnai Zseni: Anyám az őszben…

Oly kicsire zsugorították az évek,
meggörnyesztették a szenvedések,
a háta hajlott, a szeme árkos,
s mint a fa kérge, arca ráncos.

Pompázó szépnek sohse láttam,
csak munkában, kopott ruhában,
remegni értünk, sírni, félni,
én nem láttam az anyámat élni.

Mint dús gyümölcsfa, megszedetten
áll ő kopárra szüretelten
a késő őszben, s földre hajlik,
panaszló hangja alig hallik.

Gyümölcsei már mind leértek,
magában néz elé a télnek,
a hosszú télnek, elmúlásnak,
lassan a földberoskadásnak.

Deres fejét az ősz belengi,
látom őt lassan ködbe veszni,
belehullni az öröklétbe,
időtlen, nagy végtelenségbe.

Termő porából élet érik,
aranyszíve a napban fénylik,
így él majd ő gyümölcsben, fában,
elmúlhatatlan anyaságban.

Mallorcán, egy nemes vitéz oldalán...

💗

Lesznai Anna - Gesztenyehullás

 Mióta hazulról elmentem
Hány rózsa nyílott künn a kertben?
Hány fecske rakta puha fészkét
Hol barnán szeli az ég kékét
Az eresz a tető alatt.

Hány pillanatot mulasztottam,
Amelyben durva héja pattan
A gördülékeny gesztenyének.
És szára hajlik, magva válik
Koppanva hull a kert faláig.

Hullása körül a kis kertben
A lomb közt alvó csend meglebben,
Gyíkok zörögnek, madár rebben,
S az idő, mely már-már megállott,
Mint mutató, ki ritkán zökken
Egyet halad... s a percek múlnak...

Négylábú celebjeink, szeretik egymást :) ♥ ♥ ♥

 

Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam

Ha simogatni tudna a szavam, mint lágy, becéző szellemkezek: 

Szavak virágát hinteném rátok, hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam, mint régi, titkos, nehéz balzsamok;

Ezernyi szóból szőnék most mesét, hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét, mely elzsongítna, mint egy nyári álom,

És elkendőzné a vérző valót; hogy ami fáj, az ne fájjon…

Ady Endre: Az Ősz dicsérete

Egyszer csak, észrevétlenül

A fa alá avarszőnyeg kerül.

Megállsz a mélázó napsütésben,

Gyönyörködhetsz az őszi ködben.

Ezer színnel festett képek,

Mind a szívedbe égnek.

Nincs még egy évszak,

Mely ennyi pompát rejt.

Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.

Nézheted a vadludak vonulását

Ahogy őz keresi tisztáson a párját,

Szürettől hangos a hegyoldal

Itt, ott felcsendül egy dal.

A kertekben érik a dió

Hangosan kárál a szajkó.

Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,

Tehetsz almát, krumplit a parázsba.

Mesebeli illat lengi át a szobát,

Megidézheted régi korok hangulatát.

Forralt borral kezedben, a karosszékben,

Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.

Este a csillagos eget nézve,

Felidézhetsz meséket,

Amiket egykor hallottál,

Amikor tiszta és jó voltál.

Ne bántsd az Őszt,

Fedezd fel inkább,

Amit nyújt,

Az összes titkát.

Valahol Krétán, és Santorini szigetén...

 

Pillangó...

"A maya indiánok szerint a világ olyan, mint a pillangó két szárnya: az egyik a képzelet, a másik a valóság. Azt tartják, mindkét oldalra szükség van, hogy a pillangó repülni tudjon; és a pillangó szíve pedig maga az Élet."

Gloomy Sunday ...

 Nem szeretik őket annyira, ahogyan gondolták...

Weöres Sándor - A pók

 

A pók utánoz valakit

de nem tudom, ki a'

Most éppen csendet takarít

felhős hálóiba.

Valami Amerika...

Mögöttem van  Montreal...

Bognár Barnabás - Ha mosolyt hozok ...

 Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked.

Valami Amerika ...

 

„Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él.”

Délutáni szieszta