Mióta hazulról elmentem
Hány rózsa nyílott künn a kertben?
Hány fecske rakta puha fészkét
Hol barnán szeli az ég kékét
Az eresz a tető alatt.
Hány pillanatot mulasztottam,
Amelyben durva héja pattan
A gördülékeny gesztenyének.
És szára hajlik, magva válik
Koppanva hull a kert faláig.
Hullása körül a kis kertben
A lomb közt alvó csend meglebben,
Gyíkok zörögnek, madár rebben,
S az idő, mely már-már megállott,
Mint mutató, ki ritkán zökken
Egyet halad... s a percek múlnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése