Az vagyok, aki megbámul éjjel az égen egy tündöklő csillagot, és nézi, hogy hogyan ragyog...

2020. december 28.

Zsolti


  Csertő parki Spar üzlet előtti padon szokott üldögélni a környék békés hajléktalanja, Zsolti. Sokan odamentek hozzá beszélgetni. 
Volt, hogy egy tányér ételt kapott, vagy a frissen vásárolt zsemlével, szalámival kínálták meg. Soha nem kért semmit, amit kapott tisztességgel megköszönte.

Aztán egy napon elmaradt, másnap sem jött, harmadnap sem...

Meghalt. Onnan tudtam meg, hogy valakik kis mécseseket gyújtottak az emlékére, békés nyugalmat kívánva neki. Nem tudom mi történt vele, talán bántották, talán megfagyott.

Nyugodjon békében!
---------------------------------------

Ma tudtam meg, a 15 emeletes épület mellett  találtak rá. Valaki agyonverte, és kifosztotta.😓

2020. december 26.

Az Élet szent okokból élni akar...







 

Kékestető, felhők ölelésében


Magyarország legmagasabb hegyén december közepén különleges élményben lehetett része az arra járónak. Míg a csúcson sütött a nap, a hegy és a vidék eltűnt a felhők alatt.
 

Tóth Árpád: Meddő órán



Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.

Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.

S magam vagyok a föld kerekén.

2020. december 24.

2020. december 22.

Major András: Ha akkor...

 Ha, akkor velem indulsz neki
az Útnak, jobbra se, balra se nézve,
mindig előre tekintve mennénk
azóta jó darab úton.
Sok rögös úton egymást segítve,
bukva, de újra felállva, mosollyal
várva be egymást, s sok szeretettel.
Nem kéne most oly tétován
állnod, támasz veszetten
támaszra várnod, és látnám
a Célt, és látnád Te is, mert
kezed a kezembe fognám, el nem
eresztve vinnélek egyre sötét
tavakon új partok felé, zöld
fényes partok felé, s az Úthoz
erőt - Te adnál.

2020. december 21.

2020. december 15.

Locsmándi László- Őszi kesergő



 hullnak-hullnak a gesztenyék


vajon még egy ősz lesz-e még
kedvem lesz-e hogy elvegyék
hullnak-hullnak a gesztenyék

hullnak-hullnak a gesztenyék
lesz-e még ősz szeretsz-e még
hitem lesz-e hogy elvegyék
hullnak-hullnak a gesztenyék

hullnak-hullnak a gesztenyék
szeptember vége lesz-e még
arám lesz-e hogy elvegyék
hullnak-hullnak a gesztenyék

hullnak-hullnak a gesztenyék
vajon még egy ősz lesz-e még
hitem lesz-e hogy megvegyék
hullnak-hullnak a gesztenyék

hullnak-hullnak a gesztenyék
mintha mindent elvesztenék
könnyem-álmom is szerteszét
hullnak-hullnak a gesztenyék

2020. december 11.

Osvát Erzsébet: Az égi pék verse

Szitálni kezd az égi pék,

és hullanak a hópihék.

Óriási szitán át,

száll a pehely milliárd.

Milliárdnyi hópehely,

az égi pék habot ver.

Habos havon cinke nyom,

cinke szökdel a havon.

Fekete pont, fehér pont,

varjú károg: fázom, fázom.

♥ Vintage Christmas ♥


 

2020. december 6.

Dabasi Tamás : Az én Hazám


 Ne bélyegezz engem hazaárulónak csak azért, mert látom, hogy ez a rendszer nem jó, látom, hogy ez a rendszer korrupt, ez a rendszer nem a lakosság érdekeit, jobblétét szolgálja, hanem a sajátjukat, vagyis ellenem van!

Én ugyanúgy szeretem a hazámat, mint te, csak az én HAZÁM nem a politikai pártokokról, politikusok életéről, a politikusok éltetéséről szól.

Az én HAZÁM az a Balaton, a Velencei tó, a régi szép kastélyok, városok, falvak és a híres, értékes magyar föld, víz, amit a hatalom strómanjai lassan felvásárolgatnak.

Az  én HAZÁM azok az iskolák, ahol már nem lehet szabadon tanítani.

Az én HAZÁM azok az emberek, akik éheznek, télen fáznak, nyáron szomjaznak, mert nyomorba zárja őket a maffia, mert nem tudnak kitörni onnan, mert annyira elzárták őket, hogy már azt sem tudják, hogy joguk van többre, jobbra, emberibbre.

Az én HAZÁM azok a magányosan haldokló öregek az elfekvőben, akiknek nem jut ellátás és kórházi fertőzésekben meghalnak, akik újjáépítették az országot a háború után és átélték a diktatúra megaláztatásait.

Az én HAZÁM azok az emberek, akiknek soha nem volt esélyük sem arra, hogy elismerje őket a hatalom, mert bátrak és van véleményük.

Az én HAZÁM azok az emberek, akik nem kaphattak földeket, nem kaphattak trafikokat, de akkor jók voltak, amikor a bányákban, gyárakban, üzemekben kellett gürcölni, majd hirtelen magukra maradtak a semmi közepén.

Az én HAZÁM azok az emberek, akiket a kormányok asszisztálásával fosztanak meg egyetlen hajlékuktól és rabolják ki a Magyar Családokat – a bankok, a követeléskezelő behajtó maffia banda, s a közjegyzők, a becstelen végrehajtókkal karöltve.

Az én HAZÁM az, ahol az emberek nagy többsége Európához és nem a Kelethez kíván tartozni!

Harminc éve egyik kormány sem érdemel tiszteletet, mert nem néztek szembe a múltunkkal.

Csak azok imádják a kormányokat elfogultan, akiket milliárdossá tett a mások kárára, akiket földhöz, bányához, kastélyhoz, trafikhoz, kaszinóhoz, zsíros állami megbízásokhoz, és természetesen előnyökhöz juttatott.

Mi itt együtt szívunk ezzel az országgal, azokkal, akik nem jutnak ötről a hatra, bármennyit gürcölnek, akik kénytelenek voltak elhagyni a hazájukat, mert élni akartak, akik egészen pontosan látják, hogy kik azok és mibe rángatják bele ezt az országot.

Sokan és egyre többen látjuk, hogy nagyon nagy a baj, amit tetőzött a koronavírus és még nincs vége!

Gyűlölet országa lettünk, a szeretet országa helyett!

Figyelj rám!

Ha majd túl leszünk a koronavíruson, nem érdekel, hogy kivel harcoltok, nem érdekel az újabb Soros terv, nem érdekel a nemzeti konzultáció, ne küldjél levelet, nem kell a nemzeti hülyítés… nyugalom kell… hagyjátok békén ezt a tehetséges nemzetet és szolgáljátok!

A magyar nemzet békét, nyugalmat és jólétet szeretne, amit nem kapott meg az elmúlt 30 évben egyetlen egy kormánytól sem, mindegy milyen színben pompázott!

Mi is itt élünk ebben az országban, szeretjük a hazánkat, de nincs az a pénz, nincs az a fenyegetés, amiért lemondanánk róla a hatalom javára, mert nektek 10 millió magyart kell szolgálnotok!

Érted?

2020. november 20.

Garai Gábor - Bizalom


 S ha százszor is becsapnak és ezerszer

csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha éppen az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva megint betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

/1964/

2020. november 19.

Nem vagyunk egyformák

 Az egyik ember olyan, hogy jól megszid ha leesel a létráról. 

A másik ember meg odaszalad, felsegít,  átölel és megkérdezi fáj-e valamid?  

Ez a másik a szimpatikusabb, de ilyennel nem találkoztam még. 😕

2020. november 4.

Moretti Gemma - Milyen lesz a tél ?

 A fakó égbolt színtelensége,
nem emlékszik már hajnali fényre,
a csupasz nyirfák vacogó ága
nem is gondol már régen-volt nyárra,
csak fázva, félve a közeledő télre.

Milyen lesz a tél? Ezüstragyogású,
gyermekkort idéző hópihés csoda?
Vagy mire főldre ér, sár és pocsolya?
Milyen lesz a tél? De jó lenne tudni ,
szemeim zsaluit szorosan lecsukni,
s mögötte, míg lehet, megóvni a szépet ;
tavasznak kékjét, nyárnak pirossát,
az őszi erdők aranymadarát,
egy szót, hangulatot, szint, dallamot, képet,
amikre emlékszem, s mi emberként éltet.

Jó lenne tudni "csodát csinálni",
mindent okosan, türelmesen kivárni,
s bízva nyitni szemem akkor a világra,
mikor hótól takart, patyolatos, ékes
és szivemig szikrázik gyémántfehér virága.

2020. november 3.

Őszi levelek


Ősszel a levelek megmutatják igazi színüket, melyek egész évben ott vannak, csak a nagy mennyiségű klorofill elnyomja őket.

 

2020. november 2.

A gyerekkor véget ér...

 amikor:

  • nem hiszel többé a Télapóban;
  •  kikerülöd a tócsákat;
  •  már nem tudod felvenni a tévé távirányítóját és telefonálni a mamának;
  • szaladsz éjszaka a vécére, és nem félsz, hogy valaki megesz;
  • már nem hiszed, hogy a Holdhoz fel lehet nyujtózni hogy megérintsd;
  • megrángatod az osztálytársad copjfát, és ő nem sír, hanem nevet...


Utolsó tanúk - Gyermekként a második világháborúban


 



A megsemmisített gyermekkor megrendítő regénye

Aligha olvastam sokkolóbbat Szvetlana Alekszijevics Utolsó tanúk című könyvénél. 

A megsemmisített gyerekkor könyve az Utolsó tanúk. Megrendítő olvasmány, hatása alól nehéz szabadulni.



2020. november 1.

Az ember nem élhet szeretet nélkül...


 



Aki kineveti  az öregasszonyt, aki az utcán hangosan beszélget kutyájával, az nem érti sem az állat, sem az ember sorsát. 

Nem tudja, hogy valójában mi az emberi magány.

 Az ember nem élhet szeretet nélkül, de anélkül sem, hogy szeressen és szeressék. - Szabó Magda -

2020. október 29.

Az ölelésről...


Az ölelés szeretethormont szabadít fel a szervezetedben, megnyugtat, ellazít. Tökéletes lehangoltság, fáradtság, stressz ellen! 


2020. október 25.

 "A legszebb és legédesebb napok nem azok, melyeken valami nagyszerű vagy csodálatos vagy izgalmas dolog történik, hanem azok, amelyek egyszerű, kicsi örömöket hoznak, amelyek úgy követik egymást lágyan, mint ahogy gyöngyszemek peregnek le a zsinórról."

2020. október 22.

1956...

 

Fele életemet abban a korban éltem, amikor nem lobogózkodtunk fel október 23.-án. Az 1956-os eseményeket ellenforradalomnak hívták, meglendült a gumibot, ha valaki forradalomnak merészelte említeni. Akkor még kicsi gyerek voltam, hét éves. Nem értettem az egészből semmit. Megbámultam a siroki úton vonuló tankokat, és a " Sötétben bujkáló ellenforradalmár..." plakátjára világosan emlékszem ami sokáig ott lógott falusi vendéglő/kocsma ajtaján. Azóta nagyot fordult a világ kereke, megváltoztak a dolgok az emlékezés során. Békésen induló tüntetés volt,-mondták, nem akart senki vérontást. Csak azt nem értem még a mai napig sem, hogy annak a rengeteg halottnak, a Köztársaság téren, és szerte az országban máshol is, azoknak mi volt a bűnük.

2020. október 18.


 "Az ősz annyi aranyat hord a zsebében, mint az összes többi évszak együttvéve.”

(Jim Bishop)

2020. október 7.

Őszi szomorúság


Hová tűntek bársony 
fényei a nyárnak?
Vad őszi szél
 tépkedi a fákat, 
széttép minden reményt,
szétszór minden vágyat.

Sírok utánad...

2020. október 6.

Hát, eljöttél Katici?

Isten hozott!

2020. szeptember 27.

Lesznai Anna - Gesztenyehullás


 

Mióta hazulról elmentem
Hány rózsa nyílott künn a kertben?
Hány fecske rakta puha fészkét
Hol barnán szeli az ég kékét
Az eresz a tető alatt.
Hány pillanatot mulasztottam,
Amelyben durva héja pattan
A gördülékeny gesztenyének.
És szára hajlik, magva válik
Koppanva hull a kert faláig
Hullása körül a kis kertben
A lomb közt alvó csend meglebben,
Gyíkok zörögnek, madár rebben,
S az idő, mely már-már megállott,
Mint mutató, ki ritkán zökken

Egyet halad... s a percek múlnak.

2020. szeptember 24.

Áprily Lajos : Az őszre várj

Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,

mikor fel nem verik a turista-szók,

arany ruhába öltözik a táj

s a magasból megjő a halk pirók.


Szél jár feletted, hosszú sóhajú,

bágyadt sugár becézi vén szíved,

s a bronz erdő, a Tizian-hajú,

füledbe súgja: Most vagyok tied.

2020. szeptember 21.

Autumn ...


 

2020. augusztus 28.

Palotás Petra - Szeretem az őszt


Szeretem az őszt, ahogy méltóságteljesen
 átveszi a hatalmat az elhervadt nyár után.
Szeretem az esőt az avaron koppanva,
 lágyan, szelíden, puhán.
Az aranyat, a bronzot, a bíbort a sárgát
 és mind e színeket,
hogy öltöztessék díszbe az álomra éhes,
megkopott szíveket.
Hogy megmutassák nincs még itt
a búcsú ideje, csak most egy kicsit
más a természet ölelő, óvó szerepe.
Most nem csobbanni hív, nem is hócsatára,
a szüret, mi csábít, a bor a mámor ára.

Szeretem az őszt, és az ősz is szeret engem,
ketten lépdelünk a ködös végtelenben.

2020. augusztus 22.

Az öregség "szépségei"...

70.-edik év után egyre nehezebb és rosszabb lett  világ.
A nagy melegségbe majd' belepusztulok, ráadásul itt van ez a fránya világjárvány is a nyakunkon.
Maszkot kell viselni akárhová megyünk, egész napos karnevál van!
... és a két kisiskolás szomszéd fiúcska, szia v.csókolom helyett azt mondják, hogy  Jónapot!
De általában észre sem vesznek, úgy mennek el mellettem.
Kaptam volna fejemre, ha kiskoromban nem köszönök minden ismerősnek. Igaz, én falun nevelkedtem, mások voltak az elvárások.

Nagymamácska...

Hogyha nagymamácska lennék, csak tejszínhabot ennék
és leülnék egy hokkedlire.
Nem hajszolnám a tébolyt, s míg olvasnám a Plyboyt
nem néznék a nokkedlire.
Mondhatnak bármit, nincs már semmi gondom,
mostmár a hamut is csak mamunak mondom.
Szívemnek álma egy nagymama kis unokája,
kit hajnalig ringatnék halkan egy káprázat ágyba.

2020. augusztus 21.

2020. augusztus 19.

Hurrá!

Újra megnyílt a KÖNYVTÁR!

2020. augusztus 7.

Elekes Ferenc : Ketten

Ketten

És azt még nem is említettem,
mondtad,
hogy ültünk a csöndben ketten,
a szívem ötvenkét százalékos,
láttam az orvosi papírt,
érdemes megnézni az ereket,
van, aki most is könnyen
veti a cigánykereket,
az idő teszi tönkre az embert,
mondtam erre, így van, ne kérjünk számon
semmit, főleg ne máson,
énnekem nincs is pályafutásom, néha
ettől is felmegy a vérnyomásom,
persze, az idő nagy úr,
csak a szívem ver olykor vadul, de
másnak se könnyebb,
van, aki ilyenkor sóhajt, szerelmem,
a beszéd témáját el kell terelnem,
ugye, más színe van ma a dalnak,
elültek mind a forradalmak, a költő
mellébeszél, ha szól, versében
szürke, görög vagy római kövek, a mában
ő csak megvillan éppen,
mint halpikkely a napsütésben.
És azt még nem is említettem,
odakint a meggyfánk meggondolta magát,
ezen a nyáron még élni szeretne.

Nagy Bandó András - Kicsinyke vágyak


Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers volnék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék.

Tanítsd meg a gyerekedet!


Az Angyalok köztünk járnak...

 Az Angyalok köztünk járnak...
 Glóriájukat zsebükbe rejtik, szárnyaikat kabátjuk alá csempészik, s csak a szívükből hulló aranypor árulkodik arról, hogy valójában égi küldöttek. Az Angyalok hétköznapi hősök, akik a barátaink, ismerőseink, sőt ismeretlenek bőrébe bújva segítenek minket: őszinte gesztusokkal, érintésekkel, szavakkal és tettekkel.
(Nikkki88 postjában találtam ezeket a kedves sorokat)

2020. augusztus 2.

:)


2020. július 25.

A kis tolvaj ...


Elekes Ferenc - Velem lakik


Mindenben a rosszat látom.
Csak abban nem, ami sajátom.
A mindenben valahol ott vagyok én is,
velem lakik a tévedés is.

Elekes Ferenc - Utcán szomorú asszony





Tavaszodik, s én megyek bele a télbe.
Utcán szomorú asszony, vegyek virágot,
mondta,
pont ma.
Álljak egy szál virággal, mit kezdjek véle?

Utcán szomorú asszony, láttam őt máskor,
olajágat tartott kezében, fölötte
égbolt,
szép volt,
talán az a képe megmarad örökre.

Utcán szomorú asszony, egy megtört ország,
amelyről azt hittem nem is olyan régen:
nemzet.
Ez lett:
egy szál virágot látok, s egy gyűrött orcát.

2020. július 21.

Lesznai Anna - Szeretés

Szeretés

-részlet-

Öreg gyerek vagyok már,
tudom, nem lehet megfogni a napot,
tudom, nem lehet belesétálni a szivárványba,
tudom, nem vagy szakasztott olyan, amilyennek látlak,
tudom, hogy nem szerethetsz úgy, mint én szeretlek.

2020. július 13.

Fésűs Éva – Csak ennyi


Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.
Amit ma eltehetsz se sok,
– nincsenek garasos csodák, –
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.
Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.
Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj,
Aki szeret
ugyanígy elindul feléd.

2020. július 12.

Gárdonyi Géza : A Balaton




Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,
égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton!
Arcát a hold benned elmélázva nézi,
s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon.

Leülök egy kőre, s elmerengek hosszan
az éjjeli csendben az alvó fa alatt.
Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:
Balatont álmodom, s melléje magamat.

Fövényi Sándor: Budapesti éj



Fáradnak az esti fények,
hideg csövekben neonmagány,
kirakatok fölött zöldes-kékek,
sárga csordogál a bérházak falán.

Puhul a zaj, alig cikkan a villamos,
halkan billeg a körút ráncos hasán,
a szél gyűrött újságot pofoz,
bakancsát kifűzi néhány platán.

A Lánchíd fázik és összehúzza magát,
reméli, így talán befér az alagútba,
s az majd betakarja, akár egy nagykabát,
fénylik rajta a lámpaburák gombja.

A Margit-hídon Pest átmegy Budára,
ölelkezik a Deák és a Széna tér,
a holnap lassan rácsúszik a mára,
s Hold-piercinget csináltat az éj.

Ágh István - Befejező


Jobban hiányzom erkélye madarának,
keze sem melegebb,
mint ez a vasnyelü kés kezemben,
ha egy utcai lámpa
több kedvességet áraszt,
mit keressek mellette, mért szeressem?
Már csak pusztulnom lehetne miatta,
akit magammal fölcseréltem, úgy szerettem,
hát elhagyom pofon, ölelés nélkül,
hogy légzését is elfeledjem.-

Ágh István: Öregasszony

Nekünk nagy ez a ház fiam,
az ürességtől megreped akár a téli ég,
kicsi hízót ölünk, kicsi lábasba főzünk,
kicsi életet élünk édesem,
csak ez a világ olyan végtelen,
s te vagy legtávolabb.
Ha látom az árva tányérokat fiam,
mindig rád gondolok,
ha látom a nagy bödönöket,
a nagy fazekakat,
te jutsz eszembe.
Ha látom a harmadik ágyat,
kicsordul a könnyem,
ha végigmegyek kamrán és szobán,
világot jártam érted azt hiszem,
hogy megtaláljalak.
Ha csillag lennél, látnálak fiam,
ha csillag lennél, kisütnél minden este,
nem feküdnék le oly korán,
kiállnék a kapu elé,
ahogyan várni szoktalak.
Könnyembe rejtenélek el,
te legszebb fényű csillagom,
hosszan néznélek, hogy behunyt
szemem mögött is lássalak.

Tamkó Sirató Károly: Mérhetetlen

Ez a világ mérhetetlen.
A széle elérhetetlen.
Sorsa kifürkészhetetlen.
És az egész
hangyaagynak, békaagynak
– érthetetlen, érthetetlen!
De az ember nemsokára
(várjatok csak, várjatok csak)
rátapint minden titkára!

2020. július 1.

Hétköznapi történetek

Piacoztam. 
Gyümölcsöt inkább ott érdemes venni,  valamivel olcsóbb mint a boltokban.
Halat is vettem,  ponty szeleteket, halászléhez való készítményeket. Sajnos busa nem volt, pedig azt szeretem a legjobban.

Hazafelé  végzetes szerencsétlenségnek lettem volna szemtanúja ha az isten nem nyújtja le az ujját időben. Egy idősebb hölgy futott át az úton,  a közepénél megbotlott, elhasalt. Nem sok kellett volna hozzá, hogy telibe találja  egy autó. Szerencsére lassan jött, és volt még ideje megállni.
Aztán  annak a sofőrje is leállt egy pillanatra nagy levegőket venni...
Én már nem futok meggondolatlanul sehová, ahová eddig sem értem el, olyanért már nem teszem kockára az életemet.

Ki tudja, meddig láthatom még Isten szép világát?
Egyszer él az ember, és amióta  megöregedtem úgy érzem, egyre gyorsabban fogynak a napok.

Nemcsak a napok, azok is akik az életemhez tartoztak, sokan elmentek már...

2020. június 5.

Lisa Phillips: Nincs ezen a bolygón senki,

aki méltóbb lenne a méltóságra és szeretetre, mint te!



2020. június 3.

Coelho után szabadon.

Csak ültem a konyhában és sírtam ...

2020. június 1.

Moretti Gemma: Bíztató, magamnak

Érzed ?
arcodon szellő ujja kutatgat,
nádasok suhognak,
hosszú hajú fűzfa bűbájával befon.
Vonj tetőt belőle békéd, csended
főlé,
hogy meg ne zavarja utcazaj,
telefon.

Látod ?
gyertyákat gyújtanak a gesztenyék,
illatos-fényesen
olajfa zöldezüstje feléd világol,
Őrizzed jól, ami megmaradt
tisztának
e feketére kormozódott
világból.

Hallod ?
sirály sikolt, szitakötő zizzen,
ágról szirom pereg,
pattog az esőcsepp falevél tenyerén.
Álmodj, játszd át magad életen,
halálon,
és minden rossz felett a győztes
te legyél.

2020. május 19.

Home office...!



Dolgos nap után, édes a pihenés!


2020. május 3.

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat


Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

2020. április 21.

Home office...



Csak 5 óra után jutok géphez. Napközben ugyanis Telefonos ügyintézés van a szobasarokban. Időnként macskanyávogást, vagy edény csörömpölést is hallhatnak a telefon másik végén az ügyfelek.

Ma elszunnyadtam, még egy kis horkantás is szépítette az ügyintézést.

2020. március 30.


2020. március 25.

Vigyázz magadra!

Mert ha vigyázol, mindenkire vigyázol!


2020. március 17.

Pók apókák :)






Ki nevet a végén???