Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,
mikor fel nem verik a turista-szók,
arany ruhába öltözik a táj
s a magasból megjő a halk pirók.
Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szíved,
s a bronz erdő, a Tizian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése