" S az ónszin égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó."

2020. december 26.

Tóth Árpád: Meddő órán



Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.

Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.

S magam vagyok a föld kerekén.

Posted by

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)