" S az ónszin égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó."

2020. július 12.

Fövényi Sándor: Budapesti éj



Fáradnak az esti fények,
hideg csövekben neonmagány,
kirakatok fölött zöldes-kékek,
sárga csordogál a bérházak falán.

Puhul a zaj, alig cikkan a villamos,
halkan billeg a körút ráncos hasán,
a szél gyűrött újságot pofoz,
bakancsát kifűzi néhány platán.

A Lánchíd fázik és összehúzza magát,
reméli, így talán befér az alagútba,
s az majd betakarja, akár egy nagykabát,
fénylik rajta a lámpaburák gombja.

A Margit-hídon Pest átmegy Budára,
ölelkezik a Deák és a Széna tér,
a holnap lassan rácsúszik a mára,
s Hold-piercinget csináltat az éj.

Nincsenek megjegyzések: