Mintha rózsaszín tenger lepné el a földet,
Lépteim helyén kicsi lilás nyom.
Már
semmi sem sürget, lent ülök a fűben,
S addig vagyok szabad, amíg akarom.
Lenézek a városra, minden ember siet,
De így hogy veszik észre majd?
Azt a szépet, amire sokuk nem is figyel, de talán
Észreveszik egyszer a távolban.
