Fjodor Tyutcsev : A szép őszi estében
A szép őszi estében valami titokzatos és megható varázs van. A fák rikító, szilajszínei, a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán: mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt élet szelíd mosolya, búcsúfénye - az, amit embernél úgy nevezünk, hogy: a fájdalom fenséges szemérme.
/Szabó Lőrinc fordítása/