Ha sok pénzzel dobna meg a Jóisten, vennék egy másik lakást. Nem nagyon régi házban, valahol a 4-5 emeleten.
Hogy, ha kinézek az ablakon szép dolgokat lássak, egy hegyoldalt, vagy a Dunát, vagy piros cserepes háztetőket, fenyveserdőt Itt ha kiállok az erkélyre egy másik 10 emeletest látok, sok ablakával, olyan mintha magunkat nézném.
Azt a másikat szépen bebútoroznám, egyszerű, de szemnek tetszetős cuccokkal.Vastag szőnyeggel takarnám le a parkettát, hogy mezítláb szaladgálhassak egész nap. Ablakpárkányig érő könyvespolcot, olyan pakolós szekrénykét vennék, amiről messzire láthassanak a macskák.
Innen csak azt vinném el amit nagyon szeretek, amitől nem tudnék megválni. Aztán jöhetne a lomtalanító teherautó, vihetne mindent, ahová csak akarja. Rendbe hozatnám a lakást, ezt a régit, úgy adnám át. Hálából, mert sose bántottak amiért itt maradtam, a férjem halál után.
...Ilyenekről szoktam álmodozni ha nem tudok aludni.
Mert álmodozni szabad, de tervezgetni már nem érdemes.
Az idő rövid, a pénz kevés, férjem halála után 'úgymond' elszegényedtem, panelfelújítás, gyakori csőtörések és egyebek vitték a pénzt mint a pelyvát a szél...