"Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” (Emily Bronte)

2024. március 22.

Hogyha nagymamácska lennék...



Hogyha nagymamácska lennék, csak tejszínhabot ennék
és leülnék egy hokkedlire.
Nem hajszolnám a tébolyt, s míg olvasnám a Plyboyt
nem néznék a nokkedlire.
Mondhatnak bármit, nincs már semmi gondom,
mostmár a hamut is csak mamunak mondom.
Szívemnek álma egy nagymama kis unokája,
kit hajnalig ringatnék halkan egy káprázat ágyba...

Nincsenek megjegyzések: