" S az ónszin égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó."

2009. szeptember 20.

Ismeretlen - Menekülnék...


Menekülnék már rég,
de nyomomba jár
ébren is,
álmomban is
egy különös
fekete árnyék.
Ahogyan ő ölelt,
ahogy én öleltem
levegőt se vettem...

Istenem ...
mennyire szerettem !

Nincsenek megjegyzések: