" S az ónszin égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó."

2009. szeptember 20.

Böszörményi Zoltán - Hódara

~
Rendeznélek, rendezném az életem.
Szétszakítlak, s újrateremtelek.
Nem a vágyból, a kilátástalanságból
Inkább. (Előlem minden vágy eliszkol.)

Bársonypillád eresze alatt a hold
Világol, belebotlik pillantásod.
S elvegyülsz, mint bíbor bor a vízzel,
El nem csókolt csókod a ma ízével.

Elvegyülsz a téli tájjal, bennem.
Megkeresni ott már nem is merlek.
Tenyered a tenyeremben. Felderengnek

Régi szorítások, új értelmek.
Rendeznélek, rendezném az életem,
Szakíts szerte, hogy újra megszülessek.
~

Nincsenek megjegyzések: