-Te ítélni fogsz majd!- Én csak a munkám
végzem, a sorsom törvénye szerint:
hántom a fát, fejemre por kering,
nem glória; s ősz gondok hava hull rám.
Hogy ölben vihettelek ki a vészből,-
nekem volt jó, föl nem hánytorgatom.
Küzdök, s híreid békén hallgatom
óvnálak bár a kínzó küldetéstől ...
Te és anyád - ti majd fénylőn megálltok
az időben; engem fakó halál fog
föloldani a nyers föld sóiban:
de addig üzenem - ha tán felednéd-,
hogy e földön is van apád neked még,
s hogy te vagy az én egyetlen fiam.
1964