A rakodópart alsó kövén ülni,
sajnos, sem kedvem, sem időm.
Múltam sincs már és jelenem sincs,
csak álnokul áltató jövőm,
hiszen a költők szobrát
a madarak ugyanúgy lepiszkítják,
mint a politikusokét meg a tudósokét.
Ki verset olvas, ma egyre ritkább.
Az emberek keresnek inkább
egy bizalmas zsokét,
s elég nekik,
hogy a szerencse titkát
remélhetik.
Lelki boldogság? Ugyan! Csak legyintenek.
Luxusvilla, autó, aranyat virágzó telek,
s örvénybe merülő tekintetek.