Annyit tud néha az ember
látni, no meg hallani,
de kevés, amit tiszta szívvel
magának meg mer vallani.
Belül valami nehezék ül,
mondjuk ki nyíltan: a hiten.
S inkább nem szól, dörmög csak,
végül legyint mindenre dühösen.
S ami minden emberit, szépet,
igazat lábán megrohaszt,
s ad minden bűnnek menedéket,
hordja a vére lassan azt:
jön a közöny, a világ mocska,
s a lelket, mint pók a legyet,
finoman hálójába fogja,
hogy békésen ehesse meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése