Az vagyok, aki megbámul éjjel az égen egy tündöklő csillagot, és nézi, hogy - hogy ragyog...

2020. július 1.

Hétköznapi történetek

Piacoztam. 
Gyümölcsöt inkább ott érdemes venni,  valamivel olcsóbb mint a boltokban.
Halat is vettem,  ponty szeleteket, halászléhez való készítményeket. Sajnos busa nem volt, pedig azt szeretem a legjobban.

Hazafelé  végzetes szerencsétlenségnek lettem volna szemtanúja ha az isten nem nyújtja le az ujját időben. Egy idősebb hölgy futott át az úton,  a közepénél megbotlott, elhasalt. Nem sok kellett volna hozzá, hogy telibe találja  egy autó. Szerencsére lassan jött, és volt még ideje megállni.
Aztán  annak a sofőrje is leállt egy pillanatra nagy levegőket venni...
Én már nem futok meggondolatlanul sehová, ahová eddig sem értem el, olyanért már nem teszem kockára az életemet.

Ki tudja, meddig láthatom még Isten szép világát?
Egyszer él az ember, és amióta  megöregedtem úgy érzem, egyre gyorsabban fogynak a napok.

Nemcsak a napok, azok is akik az életemhez tartoztak, sokan elmentek már...