Nem halhat meg a macskának csak úgy!
Mert mit kezdjen a macska egy üres lakásban.
Ugráljon a falra, dörgölőzzön a bútorokhoz.
Mintha semmi se változott volna, mégis kicserélődött minden.
Minden a helyén, mégis szanaszét,
és esténként már nem ég a lámpa.
Léptek a lépcsőházban, de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba, de ez a kéz sem ugyanaz.
Valami nem kezdődik el a megszokott időben.
Valami nem úgy pereg le, ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt, aztán egyszer csak eltűnt,
és most makacsul nincs.
Minden szekrénybe belestünk, végigfutottunk a polcokon.
Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.
A tilalmat megszegve még a papírokat is szétkotortuk.
Mit tehetünk még. alszunk, várakozunk.
Csak jöjjön vissza, csak kerüljön elő.
Akkor majd meglátja, hogy a macskával nem lehet így.
Majd úgy megyünk elé, mint akinek cseppet sem sietős,
óvatosan, vérig sértett tappancsokon.
És semmi nyávogás, ugrálás eleinte....
