Az vagyok, aki megbámul éjjel az égen egy tündöklő csillagot, és nézi, hogy - hogy ragyog...

2015. október 23.

László Noém - Időmilliomos


Óra kondul, nem számolom, hányszor. 
Fordul az árnyék, nő a fű, hiányzol. 
Loccsan a víz, híd hajlik, hattyú moccan. 
Mi történt, most miért nem visszakoztam. 
Haj hull, térd fárad, szem világa tompul. 
Már nem veszettül, nem is átkozottul, 
csak egyszerűen látni szeretnélek. 
Ráérek.