~
...Kitárt ujjaidhoz fáradtan megtérek mindig, ha leszáll az este
arcomat kezeidbe fektetem aztán: biztos otthon a két tenyered.
Két összeforrt kéz vagyunk mi, s boldogságunk tíz ujjai erősen
egybekapcsolják lelkünk. Feledd el a csapkodó vitákat!
Ez a szép rend hídként íveli át a viharos örvényeket, és ha
szédülök, mindig rád nézek vissza, mikor fölfelé kapaszkodom.
Szerelmesem! Menjünk ki most a tágas terekre, hol a lárma
rengetegében szobrok és fák állnak hallgatagon, s ne ereszd el
vállam a városon túl sem, a földek termő csöndje fölött.
Hogy - mint szép öregek - suhogó tölgyekké váljunk mi is egyszer.
~
arcomat kezeidbe fektetem aztán: biztos otthon a két tenyered.
Két összeforrt kéz vagyunk mi, s boldogságunk tíz ujjai erősen
egybekapcsolják lelkünk. Feledd el a csapkodó vitákat!
Ez a szép rend hídként íveli át a viharos örvényeket, és ha
szédülök, mindig rád nézek vissza, mikor fölfelé kapaszkodom.
Szerelmesem! Menjünk ki most a tágas terekre, hol a lárma
rengetegében szobrok és fák állnak hallgatagon, s ne ereszd el
vállam a városon túl sem, a földek termő csöndje fölött.
Hogy - mint szép öregek - suhogó tölgyekké váljunk mi is egyszer.
~