Koncz István - Szélkakas

~
Olyan mint egy meztelen
metafora, -
árnyéka nő, túlnő bástyákon
és az öreg falakon, amelyek
magasra, szinte az égre emelik
az éjszakai magányt; -
elfordul,
ahogy a lágy fuvallat
magyarázatot és értelmet
permetez a szivárvány színeibe,
és mint egy ámokfutó,
táncba szédül
a vad szélorkán vicsorgó
jelszavaira...
rossz idők lovagja,
mint akinek démont
követni sorsa, -
az út és a lovas,
akár vers, akár szélkakas.
~