"Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” (Emily Bronte)

2025. február 14.

Álom ...


 Hogyha nagymamácska lennék, csak tejszínhabot ennék

és leülnék egy hokkedlire.

Nem hajszolnám a tébolyt, s míg olvasnám a Plyboyt

nem néznék a nokkedlire.

Mondhatnak bármit, nincs már semmi gondom,

mostmár a hamut is csak mamunak mondom.

Szívemnek álma egy nagymama kis unokája,

kit hajnalig ringatnék halkan egy káprázat ágyba.

Nincsenek megjegyzések: