Antal Balázs: Az előszoba

 

Az előszobában lakik az érkezés.

Hosszú, vizes kabátja, sáros cipője van,

kalapja alól nyirkos arc figyel.

A küszöbön az indulás tanyázik,

az ő cipője tiszta, kabátja száraz,

kalapja itt még aligha van.

Kintről a kint mindig ráesik,

ahogy az érkezésre mindig a bent zuhan.

A kettő ritkán találkozik –

a találkozás a lépcsőházban lakik,

de beszűrődnek a hangjai.

A bentiek próbálják hallani, vagy nem hallani.

Az előszobában laknak a köszönő szavak,

ott lakik a szia meg a viszlát,
és ott lakik a ki az is, meg bejut rá a válasz,
az a válasz is, amire az ajtó zárva marad.