"Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” (Emily Bronte)

2024. április 10.

Kópházi Dalma - Cseresznyevirág



Mintha rózsaszín tenger lepné el a földet,
Lépteim helyén kicsi lilás nyom.
Már semmi sem sürget, lent ülök a fűben,
S addig vagyok szabad, amíg akarom.
Lenézek a városra, minden ember siet,
De így hogy veszik észre majd?
Azt a szépet, amire sokuk nem is figyel, de talán
Észreveszik egyszer a távolban.

1 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Ezért kellene
1.lassabban járni
2.alaposabban szemrevételezni magunk körül a világot
3.még időben örülni.....