"Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” (Emily Bronte)

2024. január 28.

A remény ...


Szegény Don Quijoték vagyunk mindahányan, akik álmainkat rohamozzuk, ezeket a szíven melengetett, dédelgetett álmokat...

2 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Kerestem valami jó idézetet a témádhoz. Ezt találtam:
„A remény gyakran olyan, mint egy virág, amely kihajt, növekszik és életben tartja az embert. Másfelől olyan is lehet, mint egy soha be nem gyógyuló seb.”
(Carsten Jensen dán író)

Névtelen írta...

Szép és igaz. Köszönöm! Mara