Öt óra. Nékem itt a reggel
csendes neszekkel kél a város,
a nyár cicázik még a kerttel,
a félhomályban szép, szabályos
kiflit ragaszt a hold az égre,
szellő piroslik,végre, végre.
A gyep sötétből zöldre szépül,
és ébredeznek már fények,
a nap sugázó, kelni készül,
madár-csicsergés, hars beszédek,
alvók forognak, ébredeznek,
nem hisznek kósza félelemnek.
Hat óra. Kávé illatával,
vajas kenyérrel, új erővel,
az ember álmot visz magával,
sikerre vágyót, tiszta fővel:
hozzon hitet e nyári reggel
hogy bátorságért felkel, felkel.
Hét óra, Lassan menni készül,
és csendes emberek sietnek.
Közmunka várja -mind vitézül
felemelt fejjel hisz -figyelnek.
De csak egy másik szembe néznek,
hangot nem adva még a vésznek.
Fűnyírók sírnak meglepetten,
szakmunkás, tanár hordja őket,
sokat tanultak - kedv szegetten
nézik a fák az ottlevőket,
alázottan, de mind megérti:
munkát kapott, csak ez vezérli.
Amíg a hívők milliókat,
havonta kapnak házra, bérre,
a közmunkára indulókat
csak kenyér várja majd ebédre.
S amíg egy másik szembe néznek-
hangot nem adnak még a vésznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése