Márton Károly - Mint koldus

Mint koldus a sarkon,
üres kalappal várom,
hátha beledobják
eltűnt ifjúságom.

Faluvégi Anna: Méltósággal

szemüveg szememen
nem tudom hiszem-e
megöregedtem
arcomon barázdák
elmélyült szarkaláb
kúszik mindenhová
nem baj
mondanám
de csak legyintek
eltelt az idő
megöregedtem
nem akarok
szebbnek látszani
s nem akarok
szerepet játszani
ez vagyok
s mosolygok magamban
elégedetten
mert tudom
méltósággal
megöregedtem.

Zsirai László - Mosolyod mankója nélkül

 Kávézók kövér termeiben kuporgok megint.
Maradok mosolyod mankója nélküli, béna.
Tudom, a vonat nagyon-nagyon messze vitt
pedig
a szívemhez szeretnélek szorítani néha.
Pereg az idő, pereg. Az ember beleszédül.
Bizonytalan a perc mosolyod mankója nélkül.

Zsirai László - Korrajz

 A rakodópart alsó kövén ülni,
sajnos, sem kedvem, sem időm.
Múltam sincs már és jelenem sincs,
csak álnokul áltató jövőm,
hiszen a költők szobrát
a madarak ugyanúgy lepiszkítják,
mint a politikusokét meg a tudósokét.

Ki verset olvas, ma egyre ritkább.
Az emberek keresnek inkább
egy bizalmas zsokét,
s elég nekik,
hogy a szerencse titkát
remélhetik.
Lelki boldogság? Ugyan! Csak legyintenek.
Luxusvilla, autó, aranyat virágzó telek,
s örvénybe merülő tekintetek.

Nyár van, nyár...

 

Gyurkovics Tibor - Fecske

 El kéne szállni fecskemód
csak nincsen hozzá fecskekód
nem ismerem a jeleket
villanydrótkottafejeket
nem ismerem a csapatot
amelyik eliramodott
talán a csapat jelleme
és kitartása kellene
verdesni még a levegőt
a tükörtengerek fölött
és visszajönni ha a nyár
megint fecskékért kiabál

Jövök jövök! - azt mondani
ahogy a fecskék hangjai
Megyek megyek! - így fecsekül
minden emberben fecske ül
a fecskejaj a fecskekód
el kéne szállni fecskemód.

" Hosszú, emberi útjainkon  lobogó, szép szó is van elég,  de vajon a melegéért  lépünk-e mindég közelébb?"