"Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” (Emily Bronte)

2021. március 29.

Én nem tudhatom...

 Én nem tudhatom,
 hogy boldogult más a szerelemmel,
de amikor egyedül vagyok, hosszú,
árva esték csöndjében megérzem:
ha túl jó az ember,
sohasem elég rossz ahhoz,
hogy nagyon szeressék.

Nincsenek megjegyzések: