“Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.
Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha. Együtt mennek át a Szivárványhídon. “
Recski búcsú ...
Mondják a otthoniak, hogy nagyon megváltozott a búcsú hangulata. Azért lássuk be, mi is megváltoztunk nem is kicsit.. Amikor fiatal voltam leginkább azért mentem, mert a legdivatosabb számokat harsogta mindig a hangszóró. Twist again... és hasonlókat. Aztán később a lánygyerek miatt zarándokoltam ki a Vásártérre. Ami édesség ott volt, azt bárhol, akármikor meg lehet venni.
Az internet korában nagyon picivé zsugorodtak az akkori érdekességek. Másrészt meg, az én korombelieket, a valamikor iskolatársakat már meg sem ismerem.
Ők sem engem.
Hol van már az az idő amikor 3x is átfordult a hajóhintán valaki, aki akkor a szívemben lakozott...
