A kis tolvaj ...

Elekes Ferenc - Velem lakik

Mindenben a rosszat látom.

Csak abban nem, ami sajátom.

A mindenben valahol ott vagyok én is,

velem lakik a tévedés is.

Elekes Ferenc - Utcán szomorú asszony

Tavaszodik, s én megyek bele a télbe.
Utcán szomorú asszony, vegyek virágot,
mondta,
pont ma.
Álljak egy szál virággal, mit kezdjek véle?

Utcán szomorú asszony, láttam őt máskor,
olajágat tartott kezében, fölötte
égbolt,
szép volt,
talán az a képe megmarad örökre.

Utcán szomorú asszony, egy megtört ország,
amelyről azt hittem nem is olyan régen:
nemzet.
Ez lett:
egy szál virágot látok, s egy gyűrött orcát.

Lesznai Anna - Szeretés

Szeretés

-részlet-

Öreg gyerek vagyok már,
tudom, nem lehet megfogni a napot,
tudom, nem lehet belesétálni a szivárványba,
tudom, nem vagy szakasztott olyan, amilyennek látlak,
tudom, hogy nem szerethetsz úgy, mint én szeretlek.

Fésűs Éva – Csak ennyi

Amit ma megtehetsz, kevés,

mégse halaszd el holnapig;

részekből teljesül az egész,

nagy szívvel tedd meg a kicsit.

Amit ma eltehetsz se sok,

– nincsenek garasos csodák, –

de valaki örülni fog

még ennek is, hát add tovább.

Ezer szóból csak egy igaz,

és sok beszéd elrejtheti,

ha rábukkannál, melyik az,

ne tétovázz kiejteni.

Naponta egy lépést tehetsz,

hogy messzi célodat elérd,

de ne csüggedj,

Aki szeret

ugyanígy elindul feléd.

Gárdonyi Géza : A Balaton

Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,

égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton!

Arcát a hold benned elmélázva nézi,

s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon.

Leülök egy kőre, s elmerengek hosszan

az éjjeli csendben az alvó fa alatt.

Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:

Balatont álmodom, s melléje magamat.

Fövényi Sándor: Budapesti éj

Fáradnak az esti fények,
hideg csövekben neonmagány,
kirakatok fölött zöldes-kékek,
sárga csordogál a bérházak falán.

Puhul a zaj, alig cikkan a villamos,
halkan billeg a körút ráncos hasán,
a szél gyűrött újságot pofoz,
bakancsát kifűzi néhány platán.

A Lánchíd fázik és összehúzza magát,
reméli, így talán befér az alagútba,
s az majd betakarja, akár egy nagykabát,
fénylik rajta a lámpaburák gombja.

A Margit-hídon Pest átmegy Budára,
ölelkezik a Deák és a Széna tér,
a holnap lassan rácsúszik a mára,
s Hold-piercinget csináltat az éj.

Ágh István - Befejező

Jobban hiányzom erkélye madarának,

keze sem melegebb,

mint ez a vasnyelü kés kezemben,

ha egy utcai lámpa

több kedvességet áraszt,

mit keressek mellette, mért szeressem?

Már csak pusztulnom lehetne miatta,

akit magammal fölcseréltem, úgy szerettem,

hát elhagyom pofon, ölelés nélkül,

hogy légzését is elfeledjem.-

Ágh István: Öregasszony

Nekünk nagy ez a ház fiam,
az ürességtől megreped akár a téli ég,
kicsi hízót ölünk, kicsi lábasba főzünk,
kicsi életet élünk édesem,
csak ez a világ olyan végtelen,
s te vagy legtávolabb.
Ha látom az árva tányérokat fiam,
mindig rád gondolok,
ha látom a nagy bödönöket,
a nagy fazekakat,
te jutsz eszembe.
Ha látom a harmadik ágyat,
kicsordul a könnyem,
ha végigmegyek kamrán és szobán,
világot jártam érted azt hiszem,
hogy megtaláljalak.
Ha csillag lennél, látnálak fiam,
ha csillag lennél, kisütnél minden este,
nem feküdnék le oly korán,
kiállnék a kapu elé,
ahogyan várni szoktalak.
Könnyembe rejtenélek el,
te legszebb fényű csillagom,
hosszan néznélek, hogy behunyt
szemem mögött is lássalak.

Tamkó Sirató Károly: Mérhetetlen

Ez a világ mérhetetlen.
A széle elérhetetlen.
Sorsa kifürkészhetetlen.
És az egész
hangyaagynak, békaagynak
– érthetetlen, érthetetlen!
De az ember nemsokára
(várjatok csak, várjatok csak)
rátapint minden titkára!

Hétköznapi történetek

Piacoztam. 

Gyümölcsöt inkább ott érdemes venni,  valamivel olcsóbb mint a boltokban.

Halat is vettem,  ponty szeleteket, halászléhez való készítményeket. Sajnos busa nem volt, pedig azt szeretem a legjobban.

Hazafelé  végzetes szerencsétlenségnek lettem volna szemtanúja ha az isten nem nyújtja le az ujját időben. Egy idősebb hölgy futott át az úton,  a közepénél megbotlott, elhasalt. Nem sok kellett volna hozzá, hogy telibe találja  egy autó. Szerencsére lassan jött, és volt még ideje megállni.

Aztán  annak a sofőrje is leállt egy pillanatra nagy levegőket venni...

Én már nem futok meggondolatlanul sehová, ahová eddig sem értem el, olyanért már nem teszem kockára az életemet.

Ki tudja, meddig láthatom még Isten szép világát?

Egyszer él az ember, és amióta  megöregedtem úgy érzem, egyre gyorsabban fogynak a napok.

Nemcsak a napok, azok is akik az életemhez tartoztak, sokan elmentek már...