" S az ónszin égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó."

2010. április 14.

Kulcsár Kata - Istenek

Karikatúrái vagyunk
ennek a létezésnek:
imbolygunk, szárnyainkról
pereg a máz,
vézna testünket
sötét kabát rejti,
s ha nevetünk
kipotyognak szánkból
az agyonrágott imák.

1 megjegyzés:

Katalin írta...

ahh
annyira találó