"Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” (Emily Bronte)

2010. április 14.

Kulcsár Kata - Istenek

Karikatúrái vagyunk
ennek a létezésnek:
imbolygunk, szárnyainkról
pereg a máz,
vézna testünket
sötét kabát rejti,
s ha nevetünk
kipotyognak szánkból
az agyonrágott imák.

1 megjegyzés:

Katalin írta...

ahh
annyira találó