"Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” (Emily Bronte)

2009. október 28.

Jules Supervielle - Ha nem állnának fák...

~

Ha nem állnának fák az ablakomba,
hogy a lelkemig lessenek le néha,
már réges-rég nem élne, nem dobogna
szívem, tüzes törvénye martaléka.
E mély ciprusban vagy e nyurga fűzben,
mely ismer s szán, mert a földre kerültem,
az én halálon túli lényem áll ott
és sehogyan sem érti, mire várok.
~

Nincsenek megjegyzések: