"Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem, amíg lehull a földre.” (Emily Bronte)

2009. június 8.

Szabolcsi Zsóka - Túl és felé


Ötven úton túljutottam,
néha boldog asszony voltam.
Pénzes álmok elkerültek,
fű, fa, virág elterültek
lőttem, ha közeledtem
titokzatos ösvényeken.
Fülemüle dala csendül,
fülemben nem csak a csend ül,
Mit is mutat ó, mind e kép?
Élni szeretnék mindenképp.

Nincsenek megjegyzések: