Falcsik Mária - Mi lesz a szexszel

lesz-e megnyugvás enyhülő fátum lesz-e
lesz-e ház terasz vörösbor naplemente
nagy társaságban békülékeny este
szelíden száll-e hangoktól zsongó kertre
hol a vénülő kerti székek
hátát reccsentve feszítő vendégek
emlék könnyű füstjét fújják a tinta égre
s lesz-e majd csönd ha elszéledtek végre
s mi ketten megint magunk maradtunk
lesz-e széles mély csönd amint kezedre ráteszem kezem
szélesebb mint a víz és mélyebb mint a tágas völgy alattunk
mikor testedhez ismét megérkezem
lesz-e még ágy mi nem csikorgó tagjainkat gyötri
de benne testünk ringása könnyeden lebeg
meglesz-e még az íves szép vonal a csípő fölötti
amivel most ajándékozom meg kezed -
ha majd végképp öregség kútjába estünk
alabástrom elefántcsont vagy sárga márvány lesz testünk
mit látunk majd az ágyban izzadtan egymásra lesve
vajon miféle anyagból van két szép öreg szerelmes ember teste

Ismeretlen - Ne hagyd...

"Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned.
Egyik szikra pattanjon a másik után.
Még a kételyek mocsarában is.
Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon.
A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál,
de soha nem érted el őket.
Valóra válthatod a megálmodott sorsot.
Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges.

És a tiéd."

Barnaky Miklós - Tudod, arra gondoltam

"...Tudod, arra gondoltam,
akkor is jó élni,
ha úgy látszik,
keserű a világ,
rosszak az emberek,
egyik pofon után a másik ér,
ha körülöttünk minden elromlott,
akkor is érdemes élni,
küzdve is, betegen is,
fáradtan, néha elkeseredten is,
addig, míg él bennünk az öröm csírája,
az öröm csírája pedig nem pusztul el,
míg van valaki,
akár csak egy ember is él ezen a világon,
akinek fontos az életünk".
/Barnaky Miklós blogjából/

Szabolcsi Zsóka - Túl és felé

Ötven úton túljutottam,
néha boldog asszony voltam.
Pénzes álmok elkerültek,
fű, fa, virág elterültek
lőttem, ha közeledtem
titokzatos ösvényeken.
Fülemüle dala csendül,
fülemben nem csak a csend ül,
Mit is mutat ó, mind e kép?
Élni szeretnék mindenképp.

Névtelen - Szerettél-e már úgy

... Szerettél-e már úgy,
hogy a szuszt is kiszorítva belőle,
úgy öleld,
mintha egész életedben
erre az ölelésre vártál volna...
és beleszédülve
nyaka-válla gödre
fészekszagú illatába,
levegőt venni sem jut eszedbe... ???
Szerettél-e már így,
amióta elmúlt az ifjúságod?