Bogaras ...

 Nem csapom agyon a pókot sem, kirakom az ablakon.  Hadd keressen másik szállást magának.  A bogarakat se bántom, azoknak is csak egy életük van. Légy nagyon ritkán száll be az ablakon, lepkehálóval  meg lehet fogni. Poloska invázió itt szerencsére nincs. Néhány ha betéved , azokat megfogom és kitessékelem. Nem bántanak.

Csodálatos világ...

 

Kell egy ház...

                   Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam....

Rókakomák és az Ember barátsága...

 Ezek a rókák kölyök korukban magukra maradtak, majd ez a remek ír ápolta. És bár szabadon visszatérhettek a vadonba, úgy döntöttek, hogy vele maradnak - örökre.

/ Facebook-ból/

Négylábú jóbarátok :)

 A budapesti Noé Állatotthon Alapítvány egyik kollégája arról számolt be Facebook-oldalán, hogy a jó időt kihasználva túrázni vitt egy juhot, egy szarvast, két vaddisznót és négy kutyát.
A fotók tanúsága szerint az állatok rendkívül jó barátságban vannak egymással, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy más fajhoz tartoznak.

A Noé Állatotthon a legnagyobb Budapesten. 1992 óta végzik a bajba jutott, megkínzott, balesetet szenvedett állatok mentését – írják honlapjukon.

Közel 8 hektáros állatmenhelyük jelenleg közel ezer kutya, cica, malac, kecske, juh, strucc, nyuszi, tengerimalac, csirke, kacsa, liba, páva, vaddisznó, mosómedve, ormányos medve, borz, ló, póni, szamár, láma, díszmadár, galamb, varjú, teknős, és szarvasmarha átmeneti, vagy – sok esetben – végleges otthona.

Facebook-ból ...

A képen egy orangután látható, akit jelenleg a kihalás fenyeget, miközben kinyújtja a kezét, hogy segítsen egy geológusnak, aki a keresése közben beleesett egy iszapmedencébe. 

A fotós ezt írta: „Amikor az emberiség fogalma elhal, az állatok az emberiség alapelveihez vezetnek bennünket.”
 

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!