Jevgenyij Jevtusenko: Akar-e Moszkva háborút?

 Akar-e Moszkva háborút?
Megmondja minden árnyas út,
kérdezd a nyírfát és fenyőt,
a csönddel áldott, tág mezőt,
a katonát, ki ott pihen
a nyírfa alján névtelen,
s az ő fiát hívd mint tanút:
akar-e Moszkva háborút.

Nem értünk hulltak el csupán
harcosaink, csaták sokán.
Hanem, hogy minden földeken
az álom boldog, szép legyen.
Hol lomb sziszeg, s plakát hunyorg,
alszol Párizs, alszol New York,
álmotok tán felelni tud:
akar-e Moszkva háborút.

Igaz, tudunk harcolni mind!
De nem akarjuk, hogy megint
tengernyi hős vérezzen el
gyászos hazai téreken.
Kérdezz meg minden jó anyát,
hallgasd meg hitvesem szavát,
s már szíved is felelni tud:
akar-e Moszkva háborút.

(Bede Anna fordítása)

Úgy gondoltuk, hogy nem akar.
Sajnos, tévedtünk....

Öregember kezeim...

 A minap rá kellett döbbennem, hogy »öregember«-kezeim vannak. Őszinte leszek, meglepett a felismerés. Annál is inkább, mert a kezeimet szinte egész nap, minden pillanatban látom.

Valahogy mégis csak most szembesültem azzal, hogy ráncosak és eresek lettek.

Össze se tudom számolni, hány forró csésze tea köré fonódtak ezek az ujjak, hogy mennyi mindent töröltek már a fenéktől a könnyekig. Volt olyan, hogy ezek a kezek kétségbeesetten kapaszkodtak olyan dolgokba, amiket már régen elvesztettem, reszkettek már félelemtől, szerelemtől, érintettek, fogták őket, sőt integettek is. Az enyémek, és igen, öregszenek. Ahogy én is.

Épp ezért mindent megteszek, hogy nyitva tartsam a szemem – hogy még csak véletlenül se mulasszak el egyetlen fontos pillanatot sem. És talán ez volt az oka annak is, hogy most lenéztem a kezeimre, és elidőztem rajtuk. Hogy aztán rájöjjek, pontosan olyanok, mint édesanyám kezei voltak.

" Ahogy öregszem...

... egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók."

~ Jean Cocteau ~

Pretty Woman...

 Emlékezetes pillanat ...

:)

Mindent megteszek, hogy én legyek az első...

:(

 Nem volt ideje megpimpósodni, alig nyílt ki, máris levágják a közterületesek .

Csupa pitypang !

Pitypangpihéken gyermeklelkem száll... 

Tavasz !

 

Kaffka Margit – Fényben

 Kaffka Margit – Fényben          

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.

Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.

De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, –
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen…

1901

Kópházi Dalma - Cseresznyevirág

Mintha rózsaszín tenger lepné el a földet,

Lépteim helyén kicsi lilás nyom.

Már semmi sem sürget, lent ülök a fűben,

S addig vagyok szabad, amíg akarom.

Lenézek a városra, minden ember siet,

De így hogy veszik észre majd?

Azt a szépet, amire sokuk nem is figyel, de talán

Észreveszik egyszer a távolban.