Eltelt hát a nyár,
úgy elfutott
június, július,
s a csillagokat:
Szent Lőrinc könnyeit
hullató augusztus!
Ti gyors napok
naptáramból
úgy elosontatok,
mintha sosem
lettetek volna ott.
A fa alatt az asztalon
egyre több lehullt levél -
s én újra faggathatom
a rám köszöntő őszt:
szövi-e, fonja-e körém
az árnyát,
ellopja-e egemről
a nap lángját
megtöri-e szememben
a hold sugarát?