Macskafül

      Kilátszik két macskafül, alatta egy macska ül...

Benjámin László: A hóesésben

Késő éjjel mentem haza a hóesésben,

kívülem egy lélek se járt már a Béke téren.

De nem! A téren két szerelmes állt összebújva,

hajukat a goromba évszak hóval befújta.

Ölelték egymást önfeledten, nem vették észre,
nem néztek hóra, szélre sem, csak egymás szemébe.

Fehér volt már a tér egészen, de körülöttük
kör támadt, – a hulló pihéket felfogta testük.

Szerelem, ifjúság varázskörében álltak;
tovább siettem, meg ne törjön a szép varázslat.

Kívántam nekik ott magamban sok földi szépet,
s hogy életük ne háborítsák haragos évek.

És akkor is így nézzenek még egymás szemébe,
mikor a tél végképp befesti hajukat fehérre.

Reményik Sándor - Én a szívemet...

Én a szívemet szétszakítottam
Ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
És csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem, hogy minden darab új egész,
S akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
E balga, szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget, mint a kereszt,
Én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát,
S cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által,
S fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
És nem jutott az egész senkinek. 

Karácsonyi történet ...

Vecsei Miklóstól hallottam ezt a történetet, én csak kéretlen takács módjára fontam - szőttem össze  szavait...

---------------

"Pár évvel ezelőtt történt, most beszélek róla először...

December 24-én, éppen munkaidőm vége felé jártam. Már besötétedett, fáradt voltam és nyűgös. Várt otthon is tennivaló bőven a Szentestéig, valami élelmet is kellett volna vásárolni, reméltem hát, hogy nem történik semmi az utolsó percekben, és hamarosan leléphetek

Éppen pakolásztam el a cuccaimat amikor megszólalt a kapucsengő, és közölték: egy kismama vár a portán. Pár napos gyermekével kiadta a kórház, és mivel erdélyi, nem tud hazamenni a gyerekével együtt. Útlevél stb...kell a kicsi részére is. Hát most itt van, segítséget kér, hová menjen az éjszakába?

Összerándult a gyomrom, és nagy lemondó sóhajjal elindultam a portára, megnézni ki-mi is vár rám odalent.

A kismama igazi volt, a baba is. Karocskák nyúltak ki a szegényes csomagból, az agyonfagyott édesanya felé.Nincs mese, itt bizony azonnal segíteni kell, meleg szállásra, meleg ételre van szükség, de minél hamarább! Gyors telefonálgatás kezdődött, mígnem az egyik elviselhető hajléktalan szállóban ki tudtak üríteni egy kicsike szobát a bajbajutott részére. A szállón karácsonyi volt a hangulat, már amennyire egy ilyen szállón az lehetséges. Teli bendővel beszélgettek, kártyáztak, fújták tele a levegőt olcsó cigarettáik füstjével az ott lévők...

Az órámat nézegettem, dühös voltam, hogy olyan lassan halad minden, nagyon akartam, hogy túl legyek rajta, és mehessek hazafelé. Pedig már csak percek voltak hátra, pár adat bediktálása, és egy aláírás a kismama részéről.

A kismama segélykérőn körülnézett, kinek adhatná oda a kicsit, hogy szabaddá tudja tenni a kezét.Rám nézett, majd a borostás, szakadt ruhás hajléktalanokra - akik összébb szorulva helyet adtak neki - és elindult feléjük. Olyan szerető gyöngédséggel tette egyikük karjára a babát, mint valamikor maga Mária tette Kisjézuskáját a pásztorok kezébe...

A pillanat ledöbbentett, és megszégyenített!

Én, a jóember, a hívő és tiszta ember elhúzódtam, igyekeztem lelépni, és túl lenni minél előbb ezen a procedúrán, futottam, szaladtam volna már hazafelé. Mindezt, ez az egyszerű asszony megérezte, ezért ösztönösen inkább a hajléktalanokhoz fordult, akikben több szeretetet és megértést remélt ápolatlanságuk, durvaságuk és kopott gúnyájuk ellenére. Elköszöntem, minden jót kívánva, és égő fülekkel léptem ki az utca hűvösébe...

Lám, milyen hamar el tud bukni az ember, milyen gyenge is olykor mikor az embersége próbára tétetik.Hétköznapi történet? Meglehet, de gondoljunk csak bele, hányszor nem vesszük észre magunk körül azokat, akiknek segítségre van szükségük...

Ami 2000-akárhány évvel ezelőtt Betlehembe megtörtént, az napjainkban is megtörténhet, lám itt volt rá a példa.

Készek vagyunk-e mindig arra, hogy ezeket a pillanatokat észrevegyük?"

:)

 

Barátság

 Ennek a kéznek a tulajdonosa "Barátság" címet adta a fotójának.

Jenny Joseph: Csak szólok

Ha öregasszony leszek, lilát fogok hordani
Piros kalappal, ami nem illik hozzá és nem is áll jól. 

Brandyre és nyári kesztyűre költöm a nyugdíjam,
És szatén szandálra, de azt mondom, vajra sem telik.
Simán leülök a járdaszegélyre, ha elfáradok
És a boltban felfalom azokat a kis kóstoló falatkákat,
és megnyomom a vészcsengőket
És végighúzom a botomat a kerítéseken
És bepótolom, amit kihagyott az a józan fiatal lány
Papucsban csoszogok kint az esőben
És leszedem mások kertjében a virágokat
És megtanulok hegyeset köpni. 

Akkor már hordhatsz szörnyen ronda felsőket, elhízhatsz,
Betolhatsz egyben három kiló kolbászt
Vagy ehetsz egy héten át csak kenyeret savanyú uborkával
És tollakat és ceruzákat és söralátéteket
és más izéket gyűjthetsz mindenféle dobozokban. 

De most még olyan ruhákat kell hordani, amikben nem ázunk bőrig
És kifizetni az albérletet és nem káromkodni az utcán,
És persze jó példát mutatni a gyerekeknek,
Vacsorára hívni a barátokat és elolvasni az újságokat. 

Várjunk… nem kellene gyakorolnom egy kicsit már most?
Hogy az ismerőseim ne boruljanak ki és ne lepődjenek meg túlzottan,
Ha hirtelen öregasszony leszek és lilát kezdek hordani. 

(Molnár Adél fordítása)

Macska házikó

👿

 

Márton Károly - Mint koldus

Mint koldus a sarkon,
Üres kalappal várom,
Hátha beledobják
Eltűnt ifjúságom.

Csukás István: Dér

 Könnyű sóhajként száll a dér.
Nézem az ablakon át: minden fehér.
Fagy köszörüli a fák ágait,
vén varjú tócsát lékel, rebbenti szárnyait.
Gőzölögve lovak jönnek, habzó
párájuk csomósodik. Hullni kezd a hó.
Jó így nézni a fűtött szobából,
hogy fürtökben hull a hó a fákról,
az ál-lombtól tömődött bokrokat,

s tudni, hogy ott majd rügy izzik,
fakad,
s érezni, hogy veled vagyok, veled,
hiába önt a tél új üveglapokat:
sikamlós reggeleket.